2009. május 14.
Az értelmi fogyatékosok a rács melyik oldalán vannak?
- Istvánka, menj most innen. Beszélnem kell a mérnök úrral.
- Igenis igazgató nő, csak a mérnök úrtól szeretnék valamit kérdezni.
- Istvánka, menj most innen. Dolgozunk.
Istvánka nem megy. Rajta kicsit koszos atlétatrikó. A trikó alatt sok kis plüss álatka. Egy kis egérnek a feje kandikál ki a hóna alatt kis résnyire elálló trikója alól. Kezében egy 30 cm hosszú kitömött, agyon gyötört rongybaba, feje kerek, orra gyűrött, de nagyon piros.
- Mérnök úr, hogy tetszik lenni? Mit tetszik csinálni az igazgató nénivel? - hajolt le hozzám Pistike a magasból, mert legalább két fejjel magasabb volt, mint én - szóval, mit tetszik csinálni az igazgató nénivel?
- Pistike, nem bánt engem a mérnök úr. Tervezzük a napenergiás, hőszivattyús rendszert, ami nektek majd csinálja a melegvizet és a fűtést a házakban.
- Akkor ez a bácsi egy aranyos bácsi? - kérdezte Pistike, miközben kihúzta magát és babáját maga elé rakta, mint sakktáblán király a bástyáját. Védelmi helyzetbe vonult.
- Igen, Pistike, ez a bácsi aranyos bácsi - mondta a nálam is egy fejjel alacsonyabb, vasággyal együtt negyven kilós igazgató néni - akire Pistike és 213 társa nagyon vigyáz.
- Akkor mi is szeretjük a bácsit - majd Pistike mind a száz babájával együtt távozott a többiekhez, miközben újságolta, hogy náluk már holnap a föld és a nap fogja fűteni a házakat.
Erre az egész csoport körbe körbeugrálta imádott igazgatónőjüket és engem, versenyezve kérdeztek, kérdeztek, minden érdekelte őket. Ennyi kedvességet, jóindulatot nem is tudom, mikor láttam kinn utoljára.
- Csókolom igazgatónő, jó napot mérnök úr, ugye sok jót tetszik nekünk tervezni? Ugye mi már a földből fogunk fűteni? A napot is tetszik majd használni?
Kedvesek, aranyosak, jóindulatúak. 214-en vannak. Értelmi fogyatékosak, mondják rájuk a kintiek. Örülnek az újdonságnak, a jónak. Érzik, valami új, valami jó fog velük történni. Mindegyik táncban, dalban, hálás mosolygós szemekkel köszöni meg, hogy jót teszünk az igazgatónőnek. Alternatív energiával látjuk el a gyönyörű mediterrán falut, ahol ők vidéken laknak. A bejáratnál csak egy sorompó van. Nyugodtan kisétálhatnának a vízszintes, piros-fehér csíkokkal lefestett rúd alatt. De nem mennek ki, mert akkor az igazgatónő megharagszik, és ők nem akarnak neki bánatot okozni. Együtt vannak, szeretik egymást, fogják egymás kezét és boldogok. Egyre jobban szeretek közöttük lenni, mint a sorompón kívül. Lehet, hogy ha szeretetet, kedvességet látok, már én is értelmi fogyatékos vagyok? Lehet. Boldog voltam benn én is. Tisztaság, rend, fegyelem, kedvesség, figyelmesség. Igen, ez van a sorompón belül. Mi van kinn? Irigység, undokság, rosszindulat, dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Tessék mondani, hol vannak az értelmi fogyatékosok, kinn vagy benn? Kár, hogy az igazgatónőnek nincs elég energiája ahhoz, hogy a kintieknek is megtanítsa, mennyivel jobb szeretni, mint gyűlölködni.
Lehet, hogy a kintieknek nem volt sem babája sem saját gyerekszobája?
- Pistike adj a néniknek, bácsiknak egy babát, hátha végre akkor szeretik majd egymást.
Köszönöm Gabriella, köszönöm igazgató néni, hogy megbízott a tervezéssel. Köszönöm, hogy a bentlakóknak napenergiás, hőszivattyús, energiatakarékos rendszert tervezhetek. Igérem jó leszek, a rendszerért mindent megteszek. Lehet, ha még sokáig kint vagyok, egyszer még én is bent lakom.
Kategóriák: Gondolatok