2010. október 26.
Éjfél van, itt még senki nem tér nyugovóra!
|
A válságnak Taiwanon jele sincs |
Éjfél van, térjen mindenki nyug………..Nem, itt nem tér nyugovóra senki. 24 órában élnek. Mégis mindig mosolyognak. Kedvesek, tiszták. Ha bajban vagy az utcán, segítenek rajtad. Baj nincs. Csak az a sok kandzsi. Merre menjek, merre vagyok, jaj, előbb még tudtam, hol a fenében is vagyok?
Nézzük csak, mi van otthon, ami itt nincs:
- Csövesek, kik kéregetnek úton, útfélen,
- Csövek (Demszky nagy találmánya), mellyel biztosítja a munkát a karosszéria lakatosoknak, mert parkolni könnyen lehet, legfeljebb a kocsi sínyli meg,
- Kosz, piszok az utakon, graffiti a falakon,
- Búvalt felcsinált eladó, unott képű pincér és tolakodó vásárló,
- Kocsma, részeg ember, ordibáló nyaraló,
- Irígy szakmabeli. Tudod, dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Talán ismerik a viccet:
A világ három részén meghal három tehénke. Megy a Jó Isten a helyszínekre.
- Édes fiam - szól a némethez, aki a tehenet már félig eltemette - mit kívánsz a döglött tehened fejében?
- Hát, hogy legyen megint egy élő erős tehénkém. - Csitt, csatt, Jó Isten teljesíti kívánságát.
- Hát te édes fiam mit kívánsz - szól az amerikaihoz - aki már megtalálta az ásót, amivel temetni akar
- Azt kívánom, hogy legyen nekem legalább három új életerős tehénkém cserébe.- Csitt, csatt, ez is teljesül.
- Hát te magyar, mit kívánsz - szól a földön ülő, orrát piszkáló, temetni eszében sincsennek.
- Mit kívánnék egyebet, mint hogy dögöljön meg a szomszéd tehene.
Nézzük mi van itt, ami otthon nincs:
- Sok kandzsi, kriksz kraksz írásjel. (Hogy tudják ezek olvasni, s az még hagyján, de milyen gyorsan tudják írni?)
- Munkakedv,
- rend,
- udvariasság,
- szeretet,
- szakmai tudás, szorgalom
- segítőkészség.
Nagyon ne legyünk magunkra büszkék, mert nem véletlen, hogy itt a válságnak jele sincs. Hatalmas áruházak tele áruval, emberrel, vásárlóval. Nem kis áruházak! Egy-egy áruház akkora, hogy három nap kell, mire az ember végigjárja. Ha közben eltévedsz, jaj sok kis kandzsi jel, öt nap is eltelik, mire a szerencsétlen vásárló a napvilágot megleli.
Sajnos a kaja nem olcsó. Egy vajas zsömle ára két hangszóró. Egy tál étel egyenértékű egy hifi torony árával és így tovább. Nem véletlen tehát, hogy koplalok. Ha kielégíteném éhségem, minden nap megennék egy fényképezőgépet, egy mobil telefont és egy fél videót.
Nem baj, fogyok. Rámfér. Viszont vettem már egy új kis telefont.
Tudják mi az a vizuális inger? Az, hogy kopog a szemük az éhségtől, de a kirakatban látott vajas kalács átalakul látványban egy számítógéppé. Kalács ide, kalács oda, nem eszem, és kész. Megvan már a klaviatúra.
Megyek tovább, már a pék előtt járok.
- Mit parancsol? Segíthetek? Melyiket parancsolja?- úgy látszik, a szemem bekopogott az ablakon.
- Nem, nem, köszönöm, nem vagyok éhes.- Rázom a fejem és büszke vagyok magamra, mert még az egész számítógép megvan. Bele sem haraptam ma.
Így ülök most én itt este, az egy szál pizsamagatyámon, s eszem a reggelinél megtakarított banánom.
Kategóriák: Utazások