2015. szeptember 7.

Az elmúlt 35 évben megszállottan üldöztem az energiatakarékos megoldásokat

Műszaki életemet három ember határozta meg (természetesen a családomon, barátaimon kívül, akik mindenben támogattak):

• Varga Zoltán, aki a Könyves Kálmán gimnáziumban fizika tanárom volt. Ő segített abban, hogy beleszeressek a fizikába, és egy év alatt elérte, hogy az országos fizika versenyben döntős legyek.
• Teller Ede, aki megtanított gondolkozni és rövid idő alatt megtalálni a jó irányt (vele rövid ideig voltam együtt Los Angelesben).
• A görög napkollektor gyáros, aki 25 évvel ezelőtt becsapott. Mutatós standot bérelt a frankfurti Épületgépészeti Világkiállításon. 10 db napkollektort rendeltem tőle, ott a helyszínen, és még a kiállításon odaadtam neki a kollektorok árát. Fél évvel később derült csak ki, hogy egy garázsban barkácsolja össze a napkollektorokat. Athénbe kellett mennem, hogy vissza tudjam követelni tőle a pénzt.

Akkor fogadtam meg, hogy csak onnan veszek és tervezek be bármilyen berendezést, ahol előtte megbizonyosodtam a minőségről, látom a gyárat és minden olyan körülményt, ami a termék gyártásával kapcsolatos.

Csak minőségi árut, csak megbízható helyről szabad vásárolni!

Az elmúlt 35 évben többször is bejártam a világot, Japántól Amerikáig, európai, ázsiai országokon keresztül kerestem az igazán megbízható, energiatakarékos termékgyártókat, megoldásokat. Tokióban, Tajvanon, Shanghaiban, Hong Kongban, Bangkokban, Singapurban, Soulban járva mindig megdöbbenek azon, hogy már hol tartanak. Talán már 100 évvel is Európa előtt vannak? Nem is olyan régen még ők jártak ide fényképezni, szorgalmasan gyűjtve az ötleteket, aztán pár év alatt évtizedekkel húztak el szinte mindenkitől.

Ott, ahol energiatakarékos rendszereket, hőszivattyút, napelemet, napkollektort, gázmotort vagy egyszerű fűtési rendszert gyártanak, többször is, de minimum kétszer már biztosan voltam.

Oxfordban és az amerikai iskolában megtanultam a feladatra koncentrálni. Rájöttem, hogy ott sincs kolbászból a kerítés. Ők is nagyon keményen dolgoznak.

Japánban, a tokiói egyetemen Okumura professzor tanszékén hosszabb ideig dolgoztam, ahol megismertem az OM házak lényegét, tervezését és az embertelenül feszített munkatempót.

Amikor hazajöttem Tokióból, több OM házat terveztem, Makovecz Imrével és még más neves építészekkel. Ezeknek az OM házaknak nem csak Japánban, hanem itthon is nagy sikere volt. Az egyik tulajdonos, aki már több mint tíz éve lakik abban az OM házban, amit Imrével terveztünk, a következőket mondta:

• Köszönöm ezt a házat. Már tíz éve lakom benne, de ma is imádom, nagyon szeretek ide hazajönni. Egy hagyományos ház fűtésének a töredékéért működik. Nem kell külön a szellőztetéssel foglalkoznom, mert az is teljesen automatikus. Ugyanakkor szinte soha nem takarítunk, mert nincs por a házban. A rendszer szűrőjén keresztül beérkező levegőben már egy porszem sincs.

Nem sok OM ház épült Magyarországon, mert magát a házat japán precizitással kell megépíteni. Ez meg nem igazán megy a hazai kivitelezőknek.

Majd jött a passzívház őrület. Abból is terveztem néhányat. Nem igazán szeretem, mert azon túl, hogy télen nagyon kevés energiával lehet fűteni, nyáron a melegtől meg lehet benne fulladni. A passzív ház nekem olyan, mint amikor valakit felöltöztetnek egy bundába, amit többet nem vehet le magáról. Télen a hidegben tökéletes, de nyáron?

Egyre elterjedtebbek lettek a mozgatható árnyékoló berendezések, a hőszivattyúk, az alternatív energiás rendszerek (napelem, napkollektor, geotermikus rendszerek, rekuperátor, stb.) amit szintén érdemes beintegrálni az épületekbe.

Elhatároztam, hogy minden ötletet, amit valahol, valamikor is láttam, belegyúrok a “szuper energiatakarékos” házba. Így született meg a “BASEES” házak elmélete.

“BASEES” (Beautiful And Super Energy Economical System), gyönyörű, ugyanakkor szuper energiatakarékos rendszer.

Megépült az első közel ‘SEES ház a Rózsadombon (a “BA” betűt nem véletlenül hagytam le a szó elejéről). 1000 m²-es, fűtött-hűtött luxus ház, amibe a gáz már nincs is bevezetve. Az épületbe minden alternatív energiás rendszer be van építve, hogy a rendszer működési költsége minél alacsonyabb legyen. Napelem, napkollektor, szélgenerátor, geotermikus hőellátás, termoaktivált födémek, felület fűtések, -hűtések. A működés költség a hagyományos energiákkal működő épületekhez képest kevesebb, mint negyede. A folyamatos gazdaságos üzemelés érdekében az épületet okos telefonról, internetről lehet kontrollálni, vezérelni és optimalizálni.

A rózsadombi fűtött, hűtött luxusház 81% energiamegtakarítással működik, de még (szerintem) nem volt igazán gyönyörű. Ezért még csak ‘ASEES háznak nevezném. A szó elejére csak később tettem a “B” betűt, mert fontos, hogy az épület ne csak szuper energiatakarékos, hanem (beautiful) gyönyörű is legyen.

Majd 2011-ben Pécelen, a BASEES házak néhány alkotóelemének felhasználásával megépült egy 37 lakásból álló lakótelep. A péceli lakópark alapkoncepciója a következő volt:

• Egy üres szántóföld kellős közepén hozzunk létre egy oázist, ahol a lakók egész évben úgy érezhetik magukat, mintha nyaralóban lennének.
• Készüljön egy mesterséges tó vízeséssel, eköré épülnek majd fel az épületek.
• Minden lakásnak legyen egy tóra néző kicsi kertje, terasza, de minimum ablaka.
• A lakásokat csak alternatív energiával, nap- és geotermikus energiával fűtsük, hűtsük. Felejtsük el a gázt, a kéményt, a füstöt. Ne legyen hulladék energia, minden energiát hasznosítsunk újra. Például, amikor hűtünk, a meleg energiát ne a szabadba fújjuk ki, hanem abból készüljön a használati melegvíz.

A lakók véleménye, hogy lakásuk a legjobb nyaraló, sokan nyaralásukat is itt oldják meg. Minek menjek nyaralni, sok pénzt költeni? - mondják sokan közülük - Vízparti nyaraló a lakásom.

A péceli lakóparkról több fényképet, sőt filmet is megnézhet a honlapunkon »

Egy angol milliárdos meglátta a péceli, BASEES alapon épített, szuper energiatakarékos rendszert. Rendelt egy hasonlót, ami lényegesen több épületből áll, egy még inkább elvarázsolt, mesterséges tórendszer körül. Itt nemcsak 184 darab, egyenként 170 m²-es BASEES ház épül fel, hanem 80 db nagyon aranyos fürdőház is.

A svéd és angol építészek által tervezett épületek fűtöttek, hűtöttek és rendkívül olcsón üzemelnek majd. (A komplett épületgépész, energetikai tervezési megbízást a vezetésem alatt álló, már közel 32 éve működő Thermo tervezőstáb kapta.)

Mind a lakó-, mind a fürdőházak úgynevezett energia cölöpökön állnak, amelyek a tó alatt és a területen lefektetett földkollektorokkal együtt biztosítják a hőszivattyús fűtési-hűtési rendszer geotermikus energia ellátását.

A geotermikus szolár “green” faluban minden hulladék energiát újrahasznosítunk. Nincs kidobott energia! “No waste energy at all!”

A földgáz már egyáltalán nincs sem az épületekbe, sem a lakótelepre bevezetve.

No gas! No gas chimney! No smoke! No waste energy! Only economical living on super low cost!

Még az elfolyó szennyvíz és a használt levegő energiáját is újrahasznosítjuk.

A “green” üdülőfalu épületei töredék költséggel üzemelnek a hagyományos technológiával épült házakhoz képest, miközben a lakók élvezik tóparti rezidenciájukat, s a mellé épült fürdőházukat.

Fontos, hogy az épület magában hordozza az emberiség két alapelemét, a tüzet és a vizet. Minden BASEES ház vízközelben vagy akár mesterséges tó partján épül és van benne minimum egy (vízbetétes) kandalló, búbos kemence vagy cserépkályha. Néhány fontos szempont (és alkotó elem), amit figyelembe kell venni a BASEES házak tervezésénél:

1. ár-érték arányban kedvező lakások, épületek
2. áramot termelő napelem használata
3. égtájtól függő falszerkezet (“ÉFF”)
4. felületfűtési-, hűtési elemek használata (lehetőleg Roth felületfűtési rendszerek)
5. gyors megtérülés
6. hőszivattyúval történő energiaellátás, fűtés, hűtés, használati melegvíz előállítás (javasoljuk a professzionális, rendkívül gazdaságosan, halkan működő svájci-német AlphainnoTec hőszivattyúkat)
7. horizontális és vertikális szélgenerátor beépítése
8. hulladékhő hasznosítás (szintén AlphainnoTec hőszivattyúval)
9. a lakók igényeinek maximális figyelembevétele
10. mozgatható (akár fázisváltó betéttel ellátott) árnyékoló szerkezetek
11. multifunkcionális energiatartály használata
12. napkollektor a használati melegvíz előállításához
13. napkollektor földabszorber kapcsolattal, a téli energia tárolásra
14. okostelefonról, internetről kontrollálás, vezérlés
15. OM japán napház elve (tető-, födém- és falszerkezete)
16. passzívház elemei
17. professzionális, energiatakarékos világítási rendszer
18. rekuperátoros szellőzőrendszer használata
19. termo-aktivált födém használata
20. üvegház (az épülethez ragasztott vagy az épületbe integrált greenhouse)
21. vízterű kandalló, búbos kemence vagy cserépkályha beépítése

(A szempontokat betűrendben és nem fontossági sorrendben soroltam fel)

Feltételezem, hogy ijesztően hangzik ez sok szempont, amit a BASEES házak tervezésénél be kell tartani. Érdemes azonban a sok szempontot figyelembe venni, mert így el tudjuk érni azt, hogy a beruházási költség mintegy 7%-os növekedése mellett az épületek működési költsége 75-85%-kal csökkenjen.

A “BASEES” elvek alapján tervezett épületnek már nincs szüksége gázra, kéményre. Nem termel füstöt, széndioxidot és egyéb káros anyagot:

a gazdaságosság mellett még környezetbarát is.

Kategóriák: HŐSZIVATTYÚ, Energia megtakarítás, Megújuló energiák

2015. május 14.

Zöld megoldás a klímában, remélem nem lesz háború….

Még egy hét sem telt el, a moszkvai utazásom után, indulnom kell egy meghívásra Svédországba. A svédországi vendéglátóm még kiutazás előtt kérte tőlem az összes adatomat. Születési idő, útlevél szám, anyja neve, voltam-e büntetve, stb. Nem igazán értettem minek ez neki, dehát megadtam. Végül is nem titok.

Megérkeztem Stockholmba a WizzAir géppel. Mondanom sem kell, kedvenc légi járatom Stockholmtól közel 80 km-re száll le. A reklámfogásként hirdetett repülőjegy ára rendkívül olcsó. A mézes madzag működik, de mire az ember beér a városba, taxival együtt többe kerül az utazás, mintha egy full szervizes, nem fapados géppel mennénk. Most azonban egy szavam sem lehet, mert a vendéglátóm fizette a szállodát és repülőjegyet is.

Taxira sem kellett költenem, mert a vendéglátó cég egyik legkedvesebb tagja várt a reptéren. Goran egyetemi tanár, a legkisebb Hyundai-jal jött. Úgy látszik, Svédországban sem az egyetemi tanárok keresnek a legtöbbet.

Az első perctől kezdve úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Még rövidnek is tűnt az autópályán eltöltött 80 km, úgy belejöttünk a beszélgetésbe. Kiderült, hogy kísértetiesen ugyanolyan életet élünk. Neki is a fizika volt mindig a kedvenc tantárgya, fiatal korában Kaliforniában élt, dolgozott Tokióban az egyetemen, egyetemi tanárként alternatív energiát tanít a svéd egyetemen, két gyereke van, a lánya az idősebb. Hobbyja a munkája. Szóval kísértetiesen párhuzamos életet élünk.

Mindegy, milyen nyelven beszélünk, honnan származunk, emberek vagyunk, s nem sok kell ahhoz, hogy szeretetben, békében éljünk. De ez nem mindenkinek megy.

Angol és skót barátaimmal együtt zsúfolt napok, rengeteg program várt rám Stockholmban. Ők már a szállodában voltak, mire mi Gorannal odaértünk. Este ünnepi vacsora egy hangulatos, sziklába vájt étteremben. Másnap, a bőséges reggeli után, délután háromig oktatás. Utána egy telefonközpont megtekintése, ahol a szerver szobák számítógépeit már alternatív energiával hűtik.

A második nap is hasonlóan telt, de egy még nagyobb - talán a Telecom legnagyobb rendszeréhez hasonló - épület nagyságrendekkel korszerűbb, alternatív energiával működő hűtési rendszerét mutatták meg.

Harmadik nap: bőséges reggeli, oktatás, ebéd, majd délután életem talán legérdekesebb és legizgalmasabb helyére vittek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy innen többet ki sem engednek. Ebéd után beültünk a kocsiba, majd sziklafalak között haladva, Stockholm közepén megálltunk egy karnyi vastagságú, motoros rácsos kapu előtt. Automatikusan vettem elő a fényképezőgépem, s lefényképeztem a monstrum kaput.

• Azonnal tedd el a fényképezőgéped, itt nem szabad fényképezni - szólt rám Goran.

Gyanús is volt minden, mert a hatalmas kapu körül rengeteg kamera volt, nem is akármekkorák. Rögtön eltettem a fényképezőgépemet. A motorok elindultak, nyílt a kapu. Jött egy következő hatalmas, még erősebb vasrácsos kapu, ami nem nyílt ki, de közben a mögöttünk lévő kapu már bezárult. Ott voltunk két őrületesen erős vasrács között. Se előre, se hátra, hatalmas kamerák között, amik mind minket néztek.

• Hú, de borzasztó lehet, amikor a Sing Sing börtönbe a későbbiekben hosszú távon bennlakó így érkezik meg a vasrácsok közé. Ki már nem, csak be, s ki tudja, mikor ki? Remélem, megúszom azt a fényképezést, amit még a kapu előtt csináltam, s kijutok egyszer innen - gondoltam.

Mellesleg még mindig nem tudtam, hová is jöttünk. Kezdtem aggódni, miért is kellettek az adataim. Lehet, hogy régebben valamit rossz fát tettem a tűzre, s most jött el a büntetésem? Nagyon reméltem, hogy megúszom ezt is. Minden átfutott az agyamon, mi lesz, ha itt kell töltenem hátralevő napjaimat. Bár már négy börtönbe terveztem fűtést, hűtést, de ott biztos voltam benne, ha nem rontok el semmit, időben kimehetek.

Miért is hívtak engem ide? Azért, hogy nézzem meg a világ egyik legkorszerűbb “zöld”, alternatív energiával működő hűtési rendszerét, amivel Svédországban adatbankokat, telefonközpontokat, szerver központokat hűtenek. Mit keresünk akkor két vasrács és egy csomó vizslató kamera között?

Az első két napon több hatalmas telefonközpontot mutattak meg, ahol a hagyományostól eltérő, 60-80%-kal kevesebb energiával működő rendszereket láthattam. Zseniális ötletek, zseniális berendezések. Nekünk vajon ezek miért nem jutnak eszünkbe? Miért hűtjük sok pénzért, hagyományos, ósdi berendezésekkel, sok-sok pénz kidobása mellett a számítógép termeket? Nagyon hálás voltam a vendéglátóimnak, hogy megint egy új, zseniális technológiát tanulhattam tőlük, de mit jelent a harmadik napon a börtönbe történő beszállításom? Megmutatták, s ha már mindent tudok, jobb, ha becsuknak ide?

Kinyílt a második rács. Meglehetősen meredek, de nagyon széles, sziklába vágott úton haladtunk lefelé a kamerák között. Nem akármilyen keskeny út volt a sziklákba vájva, két hatalmas kamion egymással szemben simán elfért volna a meredek, sötét úton, ami 30 méterrel vezetett a tengerszint alá.

Vendéglátóm mosolyogva figyelte a hatást. Belőlem már minden kiszállt, s nem sok kellett ahhoz, hogy a gatyám tele legyen vele.

Megérkezünk egy újabb vasrács elé, ahol kocsival már nem lehetett tovább menni. Ki kellett szállnunk az autóból, amit a sziklába vájt, erre kijelölt helyen, két kamera között kellett hagyni. Innen már csak gyalog lehetett tovább menni. A repülőtérihez hasonló vizsgáló kapun kellett keresztül mennünk azzal a különbséggel, hogy előttem, mögöttem közben bezárult a vasrács, s az egy négyzetméteres területet akkor hagyhattam el, ha a millió infra- és egyéb, fogalmam sincs milyen kamera csontig átvilágított.

• Kijutok valaha innen? Minek vagyok én itt? Rám jött a menekülhetnék, de a sok vasrács után már nem volt más hátra, mint előre a sötétbe.

Méteres csövek, kamerák, infralámpák, hatalmas vasajtók, irgalmatlan zárszerkezetek, biztonsági rendszerek, kábelek, riasztórendszerek, kamerák között mentünk a sziklába vájt termekben egyre és egyre beljebb.

• Elő ne vedd a kamerád - szólt rám Goran - mert egyikünk sem megy ki soha innen.

Érezte, hogy viszket a tenyerem, s nagyon fényképeznék, mert ilyet még csak a filmekben, vagy még ott sem láttam. Kiderült, hogy ahová bevittek, az nem más, mint a svéd kormány óvóhelye, ahol egy esetleges nukleáris támadást is túl tudnak élni. Itt is a rendszer számítógép termeit mutatták meg, ahol a szabadalmuk szerinti geotermikus energiát hasznosító hűtési rendszer működik. A rendszer zseniális, remélem, nálunk is sikerül majd elterjeszteni.

Miközben a város nagyságú bunker rendszerből rácsról rácsra a felszínre jöttünk, végig szaladt az agyamon, hogy egy hete még a nagy ünnepség előtti masírozást tanuló katonák között Moszkvában voltam, most meg a svéd kormány bunkerjében vagyok.

Ahogy a híreket olvasom, Norvégia légterét rendre megsértik orosz, nukleáris fegyvereket is szállítani tudó repülőgépek, amiért a norvégok belefogtak - sok-sok pénzt elköltése mellett - a védelmi rendszerük kiépítésébe. A svédek meg sziklába fúrják magukat, hátha ott pár hónappal túlélnek egy nukleáris támadást.

Miért nem férnek az emberek a bőrükbe? Mindenkinek csak egy élete van, s annyi szép hely és dolog van a világon.

Ja, és majdnem elfelejtettem. Svédországban a „databankok”, telefonközpontok, speciális szerver központok rendkívül energiatakarékos hűtési rendszerét mutatták meg, amit majd itthon is terjeszthetünk, szakembereknek bemutathatunk.

Kategóriák: Energia megtakarítás, Utazások

2014. október 7.

Energiahasznosítás uszodáknál

Érdekes munkát kaptunk. Egy Budapest környéki uszodába hívtak minket, találjuk ki, mitől kerül olyan sokba az uszoda működtetése.

Az uszodában napokig mértünk. Megvizsgáltuk a fűtő- és hűtőberendezések hatásfokát, az épület üzemeltetését, s mindent, amitől függhet mindaz, amitől a működési költség olyan magas. Itt is, mint annyi más helyen, párhuzamosan működnek a hatalmas gázkazánok és a gigantikus energiát fogyasztó hűtőgépek.

De van más is. Gondoljunk csak bele! Mi történik otthon, a saját lakásunkban? Mindennap szinte mindegyikünk (jó esetben) megmosakszik, nem is akármennyi vízben. Minimum 50, de sok esetben inkább 100 liter vizet is elpancsolunk.

Végezzünk egy rövid számítást:

A 15 fokos hálózaton érkező vizet minimum 40 fokra kell a gázkazánnak felmelegítenie (az egyszerűség kedvéért vegyük a kazán által termelt hőt 25 energia egységnek). Mire a zuhanyozásra használt víz a zuhanyrózsához ér, már csak 38 fokos lesz (a falban lévő csövek vesztesége miatt), s mivel testünk hőmérséklete 36 fokos, a csatornába elfolyó víz hőmérséklete nagyságrendben 37 fokos lehet. Vagyis 25 energia egységgel felmelegítjük a vizet, használunk egy, maximum kettő energia egységet, és 23 energia egységet folyatunk le a csatornán. El tudják képzelni, hogy egy uszodánál, ahol a zuhanyozáshoz még a szappanozáskor is folyatják a vizet, mennyi energia fogyhat?

A mért uszodánál is párhuzamosan mennek a gázkazánok, miközben a hűtőgépek csillagászati összegért hűtenek több helyiséget. Az, hogy az elfolyó szennyvízben lévő energiát nem hasznosítják újra, az akár természetesnek is tűnhet, de az, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy a hűtőgépek veszteséghőjét visszatáplálják a fűtési rendszerbe, hát ugyancsak megdöbbentő!

Az uszoda rendkívül értelmes vezetői velünk együtt mértek, értékeltek. Kiderült, hogy ha két professzionális svájci-német AlphainnoTec hőszivattyút betennénk a rendszerbe, ami a hűtési feladatokat átvéve a hulladékenergiával fűtené az uszoda vizét, a beruházás egy éven belül térülne meg.

Hurrá! Ez a megoldás. Mindenki nagyon ürült, hogy lépésről lépésre meghatároztuk az energia megtakarítási javaslatokat.

Az energetikai átalakítást pár nap múlva elkezdik. Az átalakítás költsége kevesebb, mint egy év alatt térül majd meg.

Kategóriák: HŐSZIVATTYÚ, Energia megtakarítás

2014. október 5.

Energiahasznosítás hűtőházaknál

Folyamatos tanulás, 30 év tapasztalata mellett sajnos, ma már több mint 10 millió forintos műszerekre is szükség van ahhoz, hogy megtaláljuk, hol folyik el az energia, hol folyik el a pénzünk.

Szinte mindennapos probléma, hogy mi lesz, ha nem lesz gáz? Egy biztos, nagy gáz lesz. Amellett, hogy állandóan azon törjük a fejünket, mit tudunk még meggyújtani, miből tudjuk fűtési-, melegvíz, stb. igényünket kielégíteni, nem törődünk azzal, hogy nap, mint nap mennyi hulladékenergiát termelünk, amit azután lezseren kidobunk a csatornába, az ablakon vagy éppen hűtőgépekkel a tetőn.

Nagyon sok helyre hívtak és hívnak minket ma is, hogy vizsgáljuk meg, hogyan tudnának olcsóbb energiával, olcsóbb üzemmel működni. Az esetek többségében az eredmény, hogy ha az összes hulladékenergiát, amit idáig kidobtak, újra hasznosítjuk, nem tudják hová tenni a felesleges energiát. Nemhogy új energia hordozókat kellene találniuk, a meglévő hulladékenergiát sem tudják hová tenni.

Nézzünk néhány példát:

Megkeresett egy horvátországi hűtőház tulajdonosa:

• András, mit csináljak, hogy a hűtőgépeim nem fogyasszanak olyan sokat? Minden hasznom elmegy a hűtésre.

Megmértük a hűtőgépek hatásfokát, a leadott teljesítményét (azért írok többes szám első személyben, mert ezeket az energiaveszteség meghatározásokat 31 éve működő energetikai cégemben 8 nagyon profi épületgépész energetikussal együtt végzem).

Kiderült, hogy még véletlenül sem voltak a berendezések jól beszabályozva. 20% energia veszteséget már pár órás beszabályozás után meg lehetett takarítani.

Gondoljunk bele, hogyan működik egy egyszerű hűtőszekrény? Bármit beteszünk a hűtőbe, attól energiát, hőt veszünk el. Mi történik az elvett hővel? A hűtőszekrény hátulján lévő fekete rács-szerűség melegszik és a bent elvett hőt itt adja le. Tehát nincsenek csodák. A hőt, amit a hűtőszekrényen belül elveszek, leadja a hátulján (ezért nem szabad soha a hűtőszekrényünket nagyon rászorítani a falra, nem szabad zárt helyiségbe sem tenni (pl. a kamrába), mert a folyamatosan leadott hő melegíti a helyiséget, s az éléskamránkban minden megromlik.

Ezek után gondoljunk bele, mennyi hőt dobunk ki a hűtőgépekkel egy hatalmas hűtőháznál? Önök mit javasolnának? Mit tegyen a tulajdonos a sok kidobott hővel?

A hűtőházakban itt többnyire halat tárolnak, amivel a horvátországi halsütőket látják el. Hát én azt javasoltam, hogy telepítsen a hűtőházak mellé konzerváló üzemeket, főzzön a felesleges meleggel halételeket, azt tegye konzervdobozokba, s ilyen módon is értékesítse a hűtőházban tárolt termékeit.

Mit gondolnak, ezzel mennyi energiát lehetett megtakarítani? Újabb közel 50%-ot.

Kategóriák: Energia megtakarítás

2014. március 2.

Egy kis utazás, egy kis szakma

Sok minden történt azóta, hogy nem írtam a blogomba. Bejártam a fél világot. Sok épületgépészeti, energetikai, hőszivattyús rendszert igazságügyi szakértettem.

Sokat bosszankodtam, mert miközben az “ ország jobban teljesít”, nekünk megélhetési gondjaink vannak. Külföldön kell munkát keresnünk.

Soha nem éltünk olyan nehezen, mint amióta az ország jobban teljesít. Nem panaszkodom, ha már pénzünk nincs, legalább szép munkáink vannak:

• Budaörs legnagyobb áruházainak készítjük az energia auditjait.
• Magyarország két legnagyobb gyárától kaptunk gyönyörű megbízást. Meg kell vizsgáljuk, hogyan tudnának a technológiában, épületeikben energiát megtakarítani, azt újrahasznosítani.

A feladatok szépek, de mindenki töredékét fizeti annak, mint amennyit a mi munkánk ér. Általában a tervezési díj, amit kapunk, a megrendelőnek egy-két hónap alatt megtérül, Magyarországon mégsem akarják a tudásunkat megfizetni. Mindenki csak annyit akar adni a tervekért, amennyit a papír ér, amin a tanulmány- és részletterveket átadjuk neki.

Annyit keresünk, hogy épp az éhbérre elég, de eltartjuk drága kormányunkat. Fizetjük az adót, az Áfát, hozzájárulunk a lázas focipálya építésekhez. Uraim, mikor értik meg, hogy már nem bírjuk. Úgy alkotni, az országnak, üzemeknek, gyáraknak, épületeknek energiát megtakarítani, hogy közben mi fázunk, mert az utolsó bőrt is lehúzzák rólunk, nem megy.

Kénytelenek vagyunk külföldön munkákat vállalni. Régebben (amikor az ország még nem teljesített ennyire jól) annyi munkám volt, hogy Budapestet sem kellett elhagynom soha. Most meg repkedek Hong Kong és Venezuela között, hogy megéljünk, miközben itthon még a 30 m2-es lakások energia felmérését, épületgépészeti terveinek készítését is elvállajuk, hogy az egyre nehezedő adóinkat be tudjuk fizetni.

Nem mondom, változatos a munkánk. Egyik percben venezuelai, saudi, taiwani milliomossal tárgyalunk (persze a munkánk árát ők sem nagyon akarják megfizetni), de legalább szép feladatokat rendelnek meg tőlünk. Majd két perc múlva már kúszunk, mászunk egy lakótelepi kis lakásban, hogy megállapítsuk, hol folyik el a lakó pénze. Mi a rossz? A fűtési rendszer vagy a villanyóra? Mitől kerül neki olyan sokba a fűtésszámla?

Vettem egy profi hőkamerát. Hetekig alkudoztam, kértem árat Amerikától Japánig. Megvettem a legolcsóbb helyen, de még így is nagyon sokba került. Miért természetes mindenkinek, hogy teljesen ingyen beülünk az autónkba, utazunk több száz kilométert méregdrága eszközeinkkel, hogy felmérhessük “Köszönöm szépenért” az épületüket?

Energiaracionalizálási tanulmánytervet vagy részletes kiviteli tervet készítünk, amivel milliókat takaríthat meg (tervezési díjunk általában egy-két hónap alatt térül meg), mégis ezt nagyságrendben ingyen várják el tőlünk. Hab a tortán, hogy miután kis pénzünket megkapjuk, be kell fizetni 27% Áfát.

• De hát azt odaadják a megrendelők. Az nem a te pénzed - mondják a “szakemberek”.

Igen, de sokkal kevesebben tudnak bármilyen munkát megrendelni, mert zsebükben kellene, hogy legyen 27%-kal több, mint amennyit azért a munkáért fizetni szeretnének. Kedves “szakemberek”, ezt mikor értik meg?

Pár hónappal ezelőtt Szaud-Arábiában voltam. Egy olajsejk hívott meg épülő, több ezer négyzetméteres házába, ahol csak a földszinten lévő 11 m magas uszodája 600 m2 területet foglal el.

Riyadh szélén egy kis ótvar szállodában laktam. Mikor elmondtam neki, melyik környéken van a szálloda, ahol lakom, közölte, hogy az neki messze van és nem akar értem jönni. Fogjak egy taxit és menjek a város egyik legdrágább szállodájába, az Intercontinentálba, ott találkozunk.

Fogtam egy taxit. Rendes volt az olajmilliomos, a szállodában meghívott egy teára. A taxi költségből pár hónapot teázhattam volna. Mindegy. Megállapítottam, hogy ott sem különbek a gazdag emberek.

Majd elvitt az épülő házához. A legdrágább, legnagyobb BMW jobb első ülésén, mellette ültem. Az autó állandóan harangozott.

• Miért harangozik ez az autó? - kérdeztem.
• Valami baja van, s azt harangszó jelzi - válaszolta.
• Akkor miért nem viszi el a javítóba?- kérdeztem ártatlanul.
• Majd, ha több hibája is lesz, egyszerre viszem megjavíttatni.

Vagyis, ha a több tíz milliós luxus BMW már harangozik, csörömpöl, zörög, csattog, Verdi traviátáját játssza a motor, akkor viszi csak a szervízbe. Így spórol.

• Megint sikerült kifogni a világ másik végén is egy szarrágó megrendelőt - gondoltam magamban.

Órákig tartott, amíg a vége-hossza sincs házat átnéztem. Majd bevitt az irodájába, ahol el kellett mondanom az elképzeléseimet, hogyan csinálnék energiatakarékos rendszert a házába.

• Az sok, ez is sok, minden sok - mondta.

A nullát is sokallta. Másnap megkérdeztem Szaudban a magyar nagykövetet:

• Miért sokall mindent itt egy olajsejk? Belefulladnak a pénzbe.
• Mert nincs adó, nincs Áfa és az utcán a kútnál egy liter benzin 35 Ft-nak megfelelő rial (szaud-arábiai pénz).
• Miért érdekli őket az alternatív energia, ha tele vannak olajjal és pénzzel?
• Mert ők már tudják, meddig van olajuk. A pénzt nem szereti kiadni senkinek, azért olyan gazdagok. De előre gondolkoznak.

Hát igen, édesanyám is állandóan azt mondja:

• Addig spórolj, édes fiam, amíg van miből.

Hát ők teszik. Előre gondolkoznak. Belegondoltam, milyen borzasztó lehet a szaudi emberek élete. Rengeteget keresnek, a benzint fillérekért kapják, akkora autókkal járnak, hogy távcsővel kell lenézni az utcára a kormány mögül. Szegényeknek mennyit kell törniük a fejüket, hogy a pénzüket mire költsék. Hála Istennek, pénzük egy részét már alternatív energiára költik. Ezért hívtak meg.

Lehet, hogy nem véletlen, hogy a határon mind a tíz ujjamról ujjlenyomatot vettek, majd szemüvegben és szemüveg nélkül is minden irányból lefényképeztek? Idegennek, ha alternatív energiával foglalkozik, könnyebb bejutni a Pápa rezidenciájába, mint Szaud-Arábiába?

Kategóriák: Utazások, Energia megtakarítás

2011. augusztus 18.

Energiamegtakarítás egy svéd öntödében

Megjöttem. Svédországban vagyok. Nem tudom, ki vár rám, nem tudom, ki hívott meg. Remélem, nem az utcán kell aludnom.

- András, én egy olyan helyen dolgozom, ahol szerintem rengeteg hőt dobnak ki az ablakon. A főnököm nagyon rendes, szeretnék valami jót én is adni neki. Kérem, jöjjön el hozzánk Svédországba, nézze meg, mit lehetne csinálni. Érzem, hogy Ön sok kidobott energiát találna itt - jött egy e-mail valahonnan az északi országból.

Ki tud egy ilyen hívásnak ellenállni?

- Rendben jövök, de Önöknek kell fizetni a repülőjegyem, a szállásom és még etetni is kell, mert anélkül  nehezen működöm - válaszoltam.

- Semmi akadálya, küldöm a repülőjegyet.

A repülőjegy megjött. Nem nyomtattam ki. Beírtam a naptáramba. Augusztus 15, menni Malmöbe. Számítógép karbantartás, szoftvercsere, ahogy ez manapság történni szokott, elveszett a repülőjegyem a sok kis byte között.

Nem tudtam, hova kell menni, nem tudtam, mikor megy a gép, s végképp nem tudtam, ki vár majd a repülőtéren. Menjek? Ne menjek? Mi a csudát csináljak? Lesz, ami lesz. Na, bumm, legfeljebb alszom az utcán.

Sok minden történt velem az elmúlt pár hónapban. A blogba sem tudtam írni, mert éjjel-nappal dolgoztam. Nagyon sok szép munkával bíztak meg, nem csak Magyarországon, de külföldön is. Közben elvállaltam az egyetemen a dékánhelyettesi posztot, ami nem kis feladatok elé állít. Remélem, fogom bírni. Napokon belül megyek Skóciába, az ottani egyetem rektorával találkozni. Remélem, tudunk szerződést kötni és akkor jaj neked, magyar építészet, mert Skóciában is kell tanulnod. A skót építészhallgatók sem tudják még, mi vár rájuk, ha egy-két vizsgájukat csak Budapesten szerezhetik meg. Tervek. Majd meglátjuk. Remélem, sikerül.

Arra emlékeztem, hogy a gép délben indul. A dátum is rendben volt. Azt is sejtettem, hogy Malmö. De mást  végképp nem tudtam. Szerencsére jött egy e-mail a WizzAirtől, hogy ne felejtse el, 10 órára kint kell lennie a repülőtéren. Kinn voltam. Beálltam a sorba. Nagy tömeg volt. A sor végén kiderült, hogy nem az én soromat álltam végig. Majdnem Norvégiába mentem. Új sor, új félóra. Mivel mással nem tudtam igazolni, hogy van egy érvényes repülőjegyem, mutattam az útlevelem.

- Csomagja van? Hány kiló a kézi poggyásza? Mutassa!

Túl voltam a nehezén, van repülőjegyem. Most már csak az lenne jó, ha várna valaki a reptéren. A gépen tömeg volt. A szokásos fapados járat, a lábam a nyakamban, kaja nincs, kapcsolják ki a telefonokat és a digitális herkentyűiket.

Felszálltunk. Imádom, amikor a gép nekirohan. Remeg füle, farka, felbőgnek a turbinák és egyszer csak csönd és már fenn vagyunk, s a sok-sok undok ember lenn marad. Jönnek a kis tejszínhabok, az aranyos kis felhők, s a házak, az autók, a problémák egyre kisebbnek látszanak.

Elővettem mini számítógépem, s megírtam a koncepcióját egy energiapocsékoló hazai uszodának. Ott is két kézzel dobják ki az energiát, a pénzt, s csodálkoznak, ha nem marad pénzük a fenntartásra. Szép munkám van. Nevezhetném magam akár energiaszemetesnek is. Ők kidobják, én kukázok, s a végén mindenki jól jár. Nekik marad pénzük, s én is, ha nem is nagyon gazdagon, de megélek.

Az energia megtakarítási koncepció készen van. Betettem az e-mail levelező ládába, majd ha lesz internet, a gépem elküldi.

- Csatolják be az öveket, megkezdjük a leszállást.

Kinézek az ablakon, mindenhol víz. Nem látni mást, csak a tengert.

- Hol az úszógatyám? Már megint nem tettem be a csomagba? Csak nem ide akar ez a vízre leszállni?

Végre! Ott a szárazföld. Ezt is megúsztam, mert nem úsztam. Megérkeztem. Most már csak azt kellene tudni, ki vár, hogyan néz ki. Tart-e valamit a kezében, ami arra utal, hogy engem vár.

Mivel nem volt csomagom, csak kézitáskám, gyorsan átértem a kontrollon. Sorompó, zöld folyosó, automata ajtó, kinn vagyok. Senkinek nincs a kezében tábla, senki nem vár, semmi jel nem utal arra, hogy bárkinek is érdekes vagyok. A francba, mit csinálok itt három napig? Rögtön ágyazzak meg magamnak a reptéren? Legalább végre kialudnám magam. Kimentem, bejöttem, megnéztem mindenkit, aki a várócsarnokban volt. Senki nem úgy nézett ki, mint aki rám vár. Szerencse, hogy a csomagomnak van kereke. Majd huzigatom magam után, s ha megfáradok, lepihenek rá. Gyalog Svédországban, a szabad ég alatt. Nem is rossz. Ilyent még úgy sem csináltam. Legalább lesz miről mesélnem Skóciában a rektornak.

Egy vékony, magas fekete fiú készült rágyújtani a reptéri parkolóban. Meglátott, a cigarettáját gyorsan visszatette a dobozba, s elindult felém. Az éjszakai alvás terve füstbe ment, ő meg most nem füstölt. Megismert. Biztos az ő winchestere nem ájult el.

- Jó napot! Hogyan utazott?- kérdezte mosolygósan.

- Kis hokedlin, egy fapadoson, de lényeg, hogy szerencsésen földet ért.

Rámutatott egy szép nagy, sőt legnagyobb Volvóra:

- Ezzel most minimum három órát autózunk.

Az utak simák, göröngyök nincsenek, minden jel arra mutat, hogy nem otthon vagyunk. Vezet, és közben mesél:

- Szabadkán születtem. Három éve jöttünk ki ide Magyarországról.

- Magyarországról? Hát már Szabadka is Magyarországon van?

- Nem. Először megpróbáltam Magyarországon élni. Éltem több városban is. Kecskeméten, Szekszárdon, Budapesten is. Sehol nem volt jó. Elegem lett és jöttem tovább ide.

Lehet, hogy el kellene gondolkozni sok politikusnak, vajon minden próbálkozás ellenére miért hagyják el szorgalmas, értelmes emberek az országot?

Tényleg három órát autóztunk. Egyszer félúton megálltunk a bohócnál. A bohóc egy étterem előtt ál. Vidámságot sugároz. Ettünk egy szendvicset, ittunk egy pohár vizet, s elhagytuk a bohócot.

- Majd itt visszafelé megint megálltok.

Megérkeztünk Norrhul-ba. Aranyos kis város, aranyos házacskák. Egyik sem olyan hivalkodó, mint amiből egyre több van otthon.

Mosolygós feleség, tündéri gyerekek vártak vacsorával. Mindenki beszélt magyarul. Megvacsoráztunk, közben a házigazda Attila, becenevén Dofi folyamatosan mesélt.

- Géplakatos vagyok. Megpróbáltam sok helyen élni, de itt az igazi. Itt megbecsülik a munkám, megbecsülnek engem és biztonságban van a családom. Ezt soha, sehol még nem éreztem. Magyarországon legkevésbé. Az öntődében a tulajdonos is dolgozik. Nem öltönyben pompázik és rázza a rongyot, mint sok magyar cégvezető. Már hetek óta dolgoztam az öntődében és az hittem, egyszer sem láttam a tulajdonost, pedig minden nap vele dolgoztam. Ő is koszos, piszkos ruhában a többiekkel együtt van. Kiveszi a részét mindenből.

- Kérsz még egy kis krumplit?- fordult hozzám Zsuzsa, a feleség.

- Köszönöm, nem. Már jóllaktam- válaszoltam, miközben már majd szétpukkadtam.

- Zsuzsa nem dolgozik, otthon újságíró volt, alig kapott munkát - folytatta a házigazda, Dofi - ő tanulja a nyelvet és neveli a gyerekeket. Meg tudunk élni, nem kell rettegnünk, mi lesz holnap.

A gyönyörű Maján és a kis ördög Marcin lehetett látni, hogy szeretetben nevelik őket. Miért nem lehet minden gyereknek így felnőni, biztonságban, szeretetben élni? Miért kell minden szülőt folyamatosan stresszben tartani, folyamatosan ámítani, sok esetben becsapni? Miért kell ilyen értékes embereket otthonról elüldözni?

Sokáig beszélgettünk még. Szó volt mindenről, Szabadkáról, Szegedről, Kecskemétről. Lakásokról, munkahelyekről, fizetésekről, főnökökről.

- Ezt lesz a szobád, mondta Dofi (alias Attila), - mutatott be egy ajtón. Nem volt több szoba a lakásban, csak a gyerekszoba.

- És ti hol fogtok aludni?- kérdeztem biztosan nagyon értelmetlenül, mire Attila nevetett egy nagyot.

- Ne aggódj, mi majd a szomszédban alszunk. Gyerünk Marci, hozd a pizsamádat. Neked András szép álmokat, aludd ki magad rendesen, mert holnap át kell nézned az egész öntődét és ki kell találni, hol megy el a sok energia. Becsukta az ajtót, s otthagyott a kis bérlakásban két gyönyörű kislánnyal, Majával és Melittával. Melitta Maja barátnője, aki Szegedről vendégeskedett a csupa szeretet kis családnál Svédországban.

Másnap Attila (mindig elfelejtem „Dofi”, majdnem „Hofi”) 9 órára jött értem. Mint kiderült, ő már a gyárban volt, ½ 7-től dolgozott. Reggelizni jött haza, s vitt engem is az öntödébe. Kis tavak, aranyos kis egyszerű házak között vitt az összesen hét perces út a svéd öntödébe. Útközben Dofi folyamatosan mesélt a gyárról, a munkáról, a svédekről, a főnökről. Nyitott kapu, megérkeztünk. Mintha egy nyaralóba érkeztünk volna. Tóparton a gyár, az iroda, ha nem látom a sok gépet az udvaron, elkezdtem volna keresni a strandpapucsom és a fürdőnadrágom. Megérkeztem, mehetünk napozni, utána egy jó nagyot úszni.

Attila bemutatott a főnöknek, akinek tiszta piszok volt a kockás inge, mert egy formázó alul bújt ki.

- Jó napot - mondta, gondolom svédül, mert egy szót sem értettem belőle - érezze magát otthon, majd visszabújt a formázó fene tudja, mi alá.

Attila megmutatta a munkahelyét. Kis kutrica, amiben egy több száz kilós öntvény volt millió lyukkal, nyílással, üregekkel telerakva. Vagyis tele öntve.

- Mi ez? - kérdeztem meglehetősen bambán.

- Ez egy szivattyú járókerék - ami majdnem akkora volt, mint egy kamion kereke, ami öntés után tele van lyukkal. Be kell hegesztenem, s ha készen van, le kell csiszolnom. Nevezhetjük úgy is, hogy öntvénykozmetikus vagyok.

- Uff! Ez nagyon kemény munka!

- Igen, de megbecsülnek, megfizetnek és a gyerekeimnek már jobb lesz. Menj te is, találd meg az energialyukakat, mert még azt mondják, potyán hoztalak ki ide. - Majd elfordult, felvette a motoros bukósisakhoz hasonlító hegesztő sisakját, amibe egy cső hátulról volt bekötve. Ott kapott levegőt. Mint egy asztronauta, aki levegőcsőre van kötve, mert a munka, amit csinál, annyira piszkos, hogy a tüdejét rövid idő alatt tönkretenné.

Kellett egy kis idő, míg magamhoz térem. A mosolygós, szeretetet és kedvességet sugárzó kemény apa egész nap mesterséges levegőn, bukósisakban hegeszti és köszörüli a több száz kilós öntvényeket, hogy a gyerekeinek majd jobb legyen és feleségét is biztonságban tudja.

Mennyit ártanak az itthoni vezetők, politikusok ezeknek az embereknek, hogy inkább ezt a kemény munkát választják, minthogy itthon maradjanak? Be kellene végre a vezetőinknek látni, hogy a sok hazugsággal, harácsolással nagyobb sebeket ütnek az embereken, mint a vaspor a tüdejükön, amit egész nap szívnak.

Nekiindultam a gyárnak. Szisztematikusan minden munkahelyet megnéztem, az emberekkel beszélgettem. Nagyon nehéz munkát végeztek szinte mindannyian, de mosolyogtak és mindenben segítségemre voltak. Eleinte úgy éreztem, nem találom meg, hol megy el sok energia. Sok olyan tevékenységet láttam, amit még soha. Az ember nem minden nap jár öntödében és még ritkábban svéd öntödében, ahol az óceánjáró hajók hatalmas alkatrészeit készítik.

Első nap megpróbáltam felfogni a gyárat. Nem volt könnyű, mert egyfolytában arra gondoltam, sok magyart ki kellene ide hozni, hogy megtudják a magyarok vagyis inkább a svédek Istenit. Egész nap űrhajós ruhában, levegőcsőről lélegezve dolgozni, hegeszteni, köszörülni.

Betévedtem az öntödébe. Nahát, ott mindent láttam, amit idáig csak filmekben. Szkafanderhez hasonlító, ezüstszínű ruhában űrhajósokat. Sürögtek-forogtak a már totálisan izzó vaskondér körül. 1600 °C, lehet kiönteni, s indult az öntés bele a sok kis homokkal teli formába. Nagy élmény volt, legalább 15 méterre voltam az izzó vastól, de úgy éreztem, minden szőrszál lepörzsölődik rólam. Kattogtattam a fényképezőgépem, remélem a nagy fénytől és a melegtől nem lett baja.

Most egy kicsit abba kell hagynom az írást, mert már a repülőm elkezdte a leszállást és a sztyuvi kikapcsoltatja a notebookom. Folytatom a sztorit, miután leszálltunk.

Kategóriák: Energia megtakarítás

2010. november 30.

Napelem, napkollektor, melyiket válasszam?

Roth német napkollektorok

Szia András, ne pufogj már annyit, írj inkább a szakmáról, tanítsd az embereket arra, amihez értesz. Tanítsd az embereket fizikára, napenergiára, alternatív energiák használatára. Hagyd a politikát, ha nem akarsz idő előtt szívinfarktust kapni.

Igaza van a barátomnak, aki Kanadából üzente ezt nekem. Eldöntöttem, mostantól mindenkit tanítok arra, amihez értek. Első lecke a napkollektorok, napelemek.

Azt az energiát, amely az összes Földön található és kitermelhető kőolajkészletben rejlik, a Nap 1,5 nap alatt sugározza a Földre. Az emberiség jelenlegi, évi energiafogyasztását a Nap egy órányi energia kibocsátása teljes egészében fedezné. (Hát nem ijesztő?)

Nagyon sokféle napelem és napkollektor van. Először is nézzük, mi a különbség a napelem és a napkollektor között:

- A napelemmel áramot termelünk (benne van a szóban, „elem” áram),

- a napkollektorral melegvizet készítünk.

A nap energiáját már az ősember is használta:

Vérrel festett kő

Az első napkollektor a vérrel festett kő volt, amit ki-be gurigázott ősünk a barlangjába. Keresett egy pár hatalmas követ, s az elejtett vadak vérével befestette azokat, majd szép sorba kitette a barlangja elé a napra. Este beleszagolt a levegőbe, s érzése szerint, annyi napközben felmelegedett követ vitt be a barlangjába éjszakára, ami reggelig biztosította neki a kellemes hőmérsékletet. Ha volt egy csöpp esze, akkor nyáron a köveit napközben hideg vízben tartotta és éjszaka a barlangjában azokkal hűtött (egy száradó, párolgó test nagyon sok hőt von el a környezetétől, még fokozottabban tud hűteni, mint fordított üzemmódban fűteni). Erről azonban nem tudok, de ha én lennék ma ősember, talán ezt tenném.

Fekete hordó

Pár évszázad elmúlt, mire az ember felfedezte a fekete hordót. Ennek azonban volt egy nagy hátránya: a benne lévő víz éjszaka ugyanolyan intenzitással hűlt le, mint amilyen intenzitással napközben felmelegedett. Ősünknek tovább kellett gondolkoznia, ha nem akarta minden este elhasználni a hordóban összegyűlt meleget.

Sík kollektor = Üvegházba betett, úthenger által megtaposott hordó

Újabb pár tíz évtized eltelt, mire rájöttek: ha a hordót beteszik egy üvegházba, akkor a víz reggelre nem hűl le annyira, mint a szabadban. Ezek után már csak azt kellett elérni, hogy hordónkat minél nagyobb felületen érje a napsugár. Ezért célszerűnek látszott azt egy úthenger elé tenni, hogy minél laposabb legyen. Így lett a hordóból hőelnyelő (abszorber) felület, amit üveggel lefedtek, alul hőszigeteltek és bedobozoltak. Ez lett a síkkollektor őse.

Ezen kollektorok ára függ: a benne lévő abszorber lemeztől, az alatta lévő hőszigeteléstől, a fölötte lévő üvegezéstől és a doboztól, amibe az egészet beleteszik.

Vákuum csöves napkollektor =  „Heat pipe” csöves kollektor

Mindenki tudja, hogy ha a kuktában főzzük meg a húst, gyorsabban elkészül, mint szabadon, egy fedél nélküli lábosban. Miért? Mert a kukta le van zárva, és csak egy tetején lévő szelep biztosítja, hogy túlfőzés esetén ne robbanjon fel. Benn a kuktában túlnyomás van. Ha viszont a nyomás nagyobb, mint kinn a szabadban, akkor a víz forráspontja magasabb lesz, 110-120 °C-on forr fel. Túlnyomásra emelkedik, vákuumban csökken a folyadékok forráspontja. Tehát ha fogok egy rézcsövet, leforrasztom az egyik végét, pár gramm vizet beleöntök, majd vákuumszívás után leforrasztom a másik végét is, az abban lévő víz forráspontja jóval 100°C alatt lesz. Ha a rézcsövet ferdén (minimum 30-35 °-os szögben) tartom, a felforrt gőzrészecskék felmennek a rézcső tetejébe. (Gondoljunk a fedél nélküli lábosban forralt vízre. A gőzrészecskék ott is felszállnak a konyha mennyezetére.) A rézcső ott a legmelegebb, ahová a gőzrészecskék felszállnak. A rézcső alsó részén a folyadék még lényegesen hidegebb.

Nincs más hátra - hasonlóan, mint egy villanykörtét - ezeknek a ferdén álló, vákuum alatt lévő rézcsöveknek a felső végét bedugjuk egy boyler fenekébe vagy egy csőbe, amelyben víz áramlik, és a kis hegyes, forró végű rézcsövek átadják hőjüket a melegítendő folyadéknak. Eközben a rézcső lehűl, a gőzrészecskék visszaalakulnak (kondenzálódnak), majd a vízcseppek visszacsurognak az edény falán a cső aljába. Valahogy úgy kell elképzelnünk, mintha úgy melegítenénk a mennyezetet, hogy forraljuk a lábosban a vizet, a gőzrészecskék felszállnak és fűtik a „plafont”. A lehűlt vízrészecskék visszazuhannak a lábosba…, és  így tovább, míg a mennyezet nem lesz meleg (no meg vizes).

- Előnye, hogy olcsó.

- Hátránya viszont, hogy ha magára hagyjuk, túlforrhat és a vákuumozott rézcső elromlik, s többet nem működik. Szép lassan, évek alatt elromlik egy-egy cső, de nem tudjuk, melyik. Ha egy villanykörte elromlik, nem világít, ezért könnyű megtalálni, melyik hibás. Ha ezek a csövek elromlanak, nem látni rajtuk semmit, csak azt, hogy azonos napsütés mellett egyre kevesebb melegvíz készül).

- Hátránya az is, hogy 30-35°-nál meredek szögben kell beépíteni, egyébként a gravitációs hatás nem érvényesül - ha emiatt a felforrt gőzrészecskék nem tudnak felszállni a cső tetejébe, nem adják át a hőt fűtendő folyadéknak. (Ha valakinek kevés pénze van - és nem 50 évben gondolkozik -, de energiát akar megtakarítani és csak a gyors megtérülés érdekli, ezekkel a kollektorokkal meg lesz elégedve. A bajok 5-6 év után kezdődnek, egy-egy túl forró nyári nap után. Igazán nagy baj akkor következhet be, ha kánikulában még áramszünet is van, emiatt a vákuumcső vége nem tudja leadni a hőjét és a forrasztás elenged. Utána a csőben megszűnik a vákuum, a benne lévő víz is elpárolog.) Ezeket a csöveket rendszeresen ellenőrizni, s ha kell, cserélni kell.

Vákuum csöves (szárnyas) napkollektor =  „Heat pipe” szárnyas csöves kollektor

Hasonlóak a „sima” csöves „heatpipe” csöves kollektorokhoz, csak a rézcsőre még egy vékony szárnyszerű rézlemez is fel van hegesztve, ami növeli a rézcső hőelnyelő felületét (10-15%-al drágább, mint a „sima” rézcsöves „heatpipe” csöves napkollektor).

U csöves kollektorok (dupla vákuum üvegcsővel burkolva) - R1 Roth kollektorok

Ezek az igazán profi, örök életű napkollektorok.

Gyerekkorunkban talán mindegyikünk játszott azzal, hogy a napsugarakat egy üveglencsével fókuszálva meggyújtottunk egy papírlapot. Ezek a kollektorok is hasonló elven működnek. Képzeljünk el egy nagyon profi tükör rendszert, ami egy hosszú, egyenes vonalra fókuszálja a napsugarakat. Ebbe a hosszú fókuszált tengelybe vékony rézcsövek vannak helyezve és abban áramlik a szivattyú által nyomott és áramoltatott folyadék. A vonal mentén szinte mindenhol ez a kollektor „meggyújtja” a vizet. Ebben a kollektorban a folyadék 6 atmoszféra nyomáson is lehet, s a kollektor üresjárási hőmérséklete elérheti a 270 °C-ot is. Ez valójában annyit jelent, hogy még felhős időben is képes forró vizet termelni. Ezeket a kollektorokat, mivel közel kétszer olyan drágák, mint a kívülről hasonló heatpipe csöves kollektorok, akkor használjuk, ha télen is napkollektorral akarunk melegvizet készíteni.

Egy laikus úgy tudja megkülönböztetni az olcsóbb és drágább profi üvegcsöves kollektorokat egymástól, hogy az olcsóbb „heatpipe” csöves kollektorokat minimum 30-35°-os vagy annál meredekebb szögben kell telepíteni, a két üvegcső között simán át lehet látni, nincs alá fókuszáló tükörrendszer építve.

Műanyag napkollektor

Kettős falú műanyag kollektor. Általában csak nyáron, uszodavíz fűtésére használják, télire leengedik belőle a vizet. Rendkívül olcsó, beszerelése, üzemletetése rendkívül egyszerű.

Napelem (ami áramot termel)

Mielőtt belekezdenék a napelemek ismertetésébe, olvassanak el egy kis „tudományos tanmesét”:

Ha összetesszük kezünket, mintha imádkoznánk, még nem történik semmi, de ha utána nagyon gyorsan elkezdjük összedörzsölni tenyerünket (mint amikor kárörvendünk), bizony az nagyon meleg lesz. Ha piszkos a tenyerünk, még a kis piszok részecskék is leválnak róla. Valahogy így működnek a szilikon kristályok is, amikre rásüt a nap. A bennük lévő szabad elektronokat a napsugarak kipiszkálják a helyükről, így azok, mint a fegyelmezett kiskatonák lemasíroznak a szilikon tábláról, s elindulnak a napelemből kifelé. Amerre mennek, ott meleg és áram keletkezik.

Monokristályos szilicium napelemek 

Drágák, de hatékonyak. A legkorszerűbb panelek hatásfoka 18%, laboratóriumi körülmények között 25 % (az elméleti határ 31%).

Polykristályos napelemek

Nem annyira hatékony, mint a monokristályos napelem, de olcsó. Hatásfoka 10-12%.

Amorf szilicium napelemek  

Olcsók, de hatásfokuk még rosszabb, mint a polykristályos napelemeké.

Szerves anyagból (polimerekből) készült napelemek

Olcsók, de hatásfokuk 2-5 %-nál nem több.

Kategóriák: Energia megtakarítás

2010. április 2.

Mi történt azóta?

A képen látható szállodát tervezzük át, alternatív energiára, hogy a tengervízrõl hûtsön illetve fûtsön. (Beépített fûtött, hûtött alapterület 160.000 m2) Tervezõ: Thermo Kft., Budapest

Kedves blog olvasóim!

Elnézésüket kérem, hogy régen nem írtam, de valamikor dolgoznom is kell.

Egyik volt osztálytársam, Zsuzsa kérdezte tőlem levélben:

- Mi van, lazsálsz? Nem írod a blogot.

- Zsuzsa, amikor nem írom a blogot, akkor dolgozom a legtöbbet.

Mi történt, amióta a szárnyas cső helyett egy Daciaval mentem haza Marosvásárhelyről?

Először is jól megfáztam, majd egy hétig vergődtem a takonykórban. Túléltem, azt is túléltem.

1./ Beüzemeltük a Ciszterci apátság 4 nagyteljesítményű levegőkazánját, a 2500 m2-es épület már nem a távfűtésről működik, hanem levegőkazánok biztosítják az energiát lényegesen olcsóbban, mint előtte a távfűtés.

2./ Leadtuk Marosvásárhelyre az 5 szintes irodaépület komplett terveit. Van itt is minden, ami szem-szájnak ingere. Szondák, kollektorok, napelemek, thermo-aktivált födémek, vertikális szélkerék. Szóval minden. Küzdünk az energiaszolgáltatók ellen. Fontos, hogy az épület minél kevesebb energiát fogyasszon. Ha az épületet megépítik, építészek, épületgépészek dolgoznak majd benne. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a román kollégák minket bíztak meg a házuk tervezésével. Talán az építkezést júniusban el is kezdik.

3./ II. ker. Pusztaszeri út 31/b-be terveztünk - sőt, a kivitelezéssel is mindjárt készen vagyunk - egy három lakásos, luxus társasházat, ami szinte nulla energiát fogyaszt majd. Napkollektorok, napelemek, vertikális szélkerék, horizontális és vertikális talajkollektorok biztosítják az energiaellátását. Sőt, most először telepítettünk a lakásokba olyan rekuperátort, ami nem csak a levegő frissességéről, a lakások hűtéséről fog gondoskodni, hanem minden használt meleg levegőből, mielőtt azt kiengedné a szabadba, használati melegvizet készít. Így a lakók szinte teljesen ingyen jutnak melegvízhez.

Tréfásan mondhatnám azt is:

- Jöhet bárki és szellenthet a lakásban, abból a lakóknak készül használati melegvíz.

Ön is megnézheti ezeket a szuper energiatakarékos lakásokat. Messziről látni az épületen lévő különböző napkollektorokat. Ha minden igaz, a napokban jön meg Taiwanról, egyenesen a gyárból az áramot termelő, szuper hatékony napelem és vertikális szélkerék is.

4./ Dunaújvárosban egy fantasztikusan tehetséges építész tervezi az új Alternatív Egyetemet. Minket kértek fel a komplett alternatív energiákkal ellátott egyetem gépészeti tervezésére. Ezeket a terveket is leszállítottuk már. "Mindenből egy kicsit" jeligére terveztük meg az oktatótermeket és a laborokat. Különböző napelemek, napkollektorok, szélkerekek, horizontális és vertikális geothermikus kollektorok, hőszivattyúk, levegőkazánok működnek majd az új közel 6000 m2-es Alternatív Energia Egyetemen.

5./ Tatára a tópartra terveztünk Imrének (ez is pár héten belül készen van), egy közel nullaenergiás, nagyon szép házat. Nem is neki, hanem a Mamájának. Imre, nagyon tiszteletre méltóan, nem annyira magára, mint az édesanyjára gondolt, amikor tőlünk egy olyan házat rendelt, ami a későbbiekben nem fogyaszt szinte semmi energiát.

6./ Jó pár levegőkazánt telepítettünk. …………….No hát ezért néha nem marad időm blogot írni.

Múlt héten Milánóban voltam a Mostra Convegno kiállításon. A repülőn, amivel mentem, ott volt mindenki, aki az épületgépész szakmában számít. Sokan örültek volna, ha az a repülő lezuhan, mert volt rajta egy pár olyan nagykereskedő, aki abban leli örömét, hogy a kicsiket tönkreteszi.

Udvarias kézfogás, mosolygás, majd nagy fintorral elfordulás. Mikor érjük azt meg, hogy összefogunk, egy irányba megyünk, dolgozunk, s az vezérel minket, hogy a másiknak is menjen?

Leszállt a gép Milánóban. Szól a telefonom. Mindig szívom a fogam, ha külföldön csöng a telefonom, mert sokba kerül, ha felveszem.

Teddy volt, az ukrán barátom. Ő vitt ki Ukrajnába a Krim félszigetre, ahol a barátjának kellett egy szállodát terveznem. A szálloda a Fekete tenger partján volt, s a feladat csupán annyi, hogy ne gázzal, hanem a tengervízről menjen a szálloda energiaellátása. (Régebben írtam róla.)

- Szia András, hol vagy? Azonnal kell jönnöd Törökországba -  mondta Teddy a szokásos határozottságával.

- Csak nem megint a tengervízről kell valamit terveznem?

- De igen. Eltaláltad. Egy barátomnak van egy szállodalánca Törökországban és Egyiptomban. Először Törökországban öt szállodába kell kitalálnod, hogyan. Abból csak az egyik 160 000 m2. A többi kisebb. De átlagosan 70-80 000m2-esek. Ha az is olyan jól működik, mint ahogy azt megszoktam tőled, rögtön utána kell jönnöd Egyiptomba is. Szóval, mikor tudsz jönni? Nem csak neked, de egész családodnak biztosítom a repülőjegyet, szállást, mindent. Olyan luxusban, teljes ellátásban lesz részed, amiben nem voltál még soha.

Tud valaki ilyen utasításnak ellenállni?

- Teddy, Milánóból pénteken repülök haza, délután. Legkorábban szombaton tudok menni.

- Ok. Küldöm a repülőjegyeket. Írd meg, hányan akartok menni, majd a hét közepén én is oda repülök mindent megbeszélni.

Hát itt ülök most a tutiban, Törökországban, egy 7 csillagos luxusszállodában. Körben luxus, meseszép munka, meseszép szállodák, tenger, pálmafák.  Eleinte megijedtem a feladattól, de rájöttem, ez sem bonyolultabb, mint amiket otthon csinálunk. Kicsit veszélyes, mert ha elköltetek az orosz tulajdonossal pár millió eurót, s az nem térül meg két éven belül, mint ahogy azt ígértem, félek, szép temetőm lesz itt a szálloda mellett valamelyik homokdombon.

Fontos! Fontos! A török vendéglátóknál kedvesebb, aranyosabb embereket elég nehéz találni. Ha olvassák a blogom, gyorsan keressenek egy utazási irodát és próbálják meg a nyári szabadságukat itt eltölteni.

Kategóriák: Energia megtakarítás

2010. január 21.

Beüzemeltük Európa egyik legnagyobb levegőkazánnal működő épületét Budapesten

(a rendszerről készült riportfilmet Ön is megnézheti pár nap múlva a www.levegokazan.hu oldalon)

A Budapest XI. Aga utcai, a Ciszterci rend tulajdonában lévő, közel 2500 m² -es épület 2009 december végéig távfűtésről működött. A tulajdonosok, üzemeltetők, hasonlóan sok távfűtött háztulajdonoshoz, nem voltak megelégedve a szolgáltatással. Magas árak, rendkívül drága készenléti díj, kiszolgáltatottság, függőség, a lakások, épületek elértéktelenedése, stb.

A Ciszterci rend főapátja megelégelte, hogy a távfűtés összes hátrányát, veszteségét vele akarják megfizettetni. Mint rendkívül tanult ember (37 évig Rómában hű barátja, II. János Pál pápa mellett élt), megvizsgálta a jelen és jövő lehetőségeit és úgy döntött, leválik az Aga utcai épületnél a távfűtésről.

A levélre, amit a távhőszolgáltatónak küldött, kapott egy nyomdafestéket nem tűrő választ.  Szó sem lehet róla, több milliós kártérítést kell fizetnie a távhőszolgáltató ott lévő, rendkívül értékes berendezéseiért. Különben sincs joga leválni. Egyáltalán, hogyan képzeli? Különben is ők előre tudják, hogy bármi másra is akar áttérni, mint a távfűtés, az csak rosszabb lehet, stb. Volt minden.

Amikor az Alkotmánybíróság megvétózta a távhőszolgáltatás lobbyját, akkor kaptunk egy levelet, hogy ha alternatív energiára akarjuk kiváltani a rendszerüket, akkor azt csak a következő módon tehetjük:

1. Az épület alatt, mellett a talajhoz nem nyúlhatunk.
2. Olyan tüzelő berendezést nem építhetünk be, ami füstöl. (Tehát egyedi gázkazán kizárva.)
3. A helyszínen nincs elég elektromos energia, tehát azt használni nem lehet.

(Csak azt tudnám, mi köze van a távhőszolgáltatónak ahhoz, hogy ha már őket elhagyja valaki, mivel fűt, mivel boldogul. Jól néznénk ki, ha a régi barátnőnk előírná nekünk, hogy utána kivel teremthetünk kapcsolatot. Pl. valahogy így szólna az utasítás:

Édes fiam, csak 1,63 cm magas, kékeszöld szemű, lila hajú nővel állhatsz szóba, akinek 35-ös lába van. Csak ő felé közeledhetsz.)

Gázkéményt mi sem akartunk, mert a gáz pár év múlva elérhetetlen áron lesz, ha egyáltalán lesz. Pellet kazánnal sem akartunk fűteni, mert az lassan ugyanolyan drága, mint a gáz. Ugyanakkor mindenre kényes. Pernyés füstöt ereszt, elszaporodnak a rágcsálók a pellet tárolóban, ha pedig nedves lesz a tüzelőanyag, leáll a berendezés, stb. A pelletet előre kell kifizetni egész fűtési szezonra, viszonylag nagy tárolót kell biztosítani, ami sehová nem fért volna el az épületben.

Apát úr erős volt és nem hagyta magát sem ijesztgetni, sem megfélemlíteni. Kiadta az utasítást:

- Tessék a korszerű AlphainnoTec levegőkazános fűtési rendszerre átállni, tessék a szerelést elkezdeni. - Mondta ezt két gerincműtét között, miközben a betegágyán feküdt. (Nagyon régen találkoztam ennyire szerény, nagy tudású, kedves emberrel.)

Külföldi rendkívül jó mutatók alapján az AlpainnoTec kültéri levegőkazánokat rendeltük meg a svájci-német gyárból. A gyár a megrendelést követő 30 napon belül szállította a csúcsminőségű levegőkazánokat.

Közben folyamatosan ment a küzdelem a hatóságokkal. Apát úr és jobb keze, Dr. Kocsis Anna jogász győzött. A beszerelést megkezdhettük. (Köszönjük Apát úrnak és Dr. Kocsis Annának, hogy végig keményen ellenállt a nagy okos hatalmasságoknak.)

Mindenkit kérek arra, nézze meg a Google-on, hogy a következő címszavak mögött milyen tartalom van: Orosz Türkmenisztán gázvezeték, Orosz-Kínai gázvezeték, Putyin Kína, Német Orosz gázvezeték, stb.- ha beleolvasnak a magyarul írt anyagokba, hirtelen mindent átértékelnek.

Apát úr kemény és tájékozott volt, nem hagyta magát eltántorítani. Nem az az ember, akit akár a távhőszolgáltató, akár a helyi hatalmasságok meg tudnak félemlíteni. Pedig a távhőszolgáltató kitett magáért. Mindent kitalált, hogy ne lehessen leválni elavult, gazdaságtalan rendszerükről. Több tízmillióra becsülte a rozsdás vastömeget, ami a Ciszterci apátság budapesti épületét rendkívül gazdaságtalanul fűtötte. Közölte, ha leválnak a távfűtésről, az „értékes” szerelvényeik leszerelésért is több millió forintot kérnek.

A korábbi hőközpont 50 m2- kazánházban fért el. Ugyanakkor az új korszerű levegőkazánok hőközpontja mindössze 10 m2 helyet foglal el az épület pincéjében.

Kérdések:

1. Miért célja a távhőszolgáltatónak a régi, idejemúlt, gazdaságtalan berendezések fenntartása?
2. Ha már minden áron be akarják betonozni a gazdaságtalan, nem igazán jövőbe mutató rendszerüket, miért nem térnek ők is át korszerű hőtermelő berendezésekre?

Mikor térül meg? Költségek

A 2500 m²-es épülethez szükséges beruházás 24 millió forint anyagköltségbe és 3.9 millió forint munkadíjba került. Tehát ahogy a magyar mondja, tokkal vonóval, betonozással, festéssel, burkolással, helyreállítással 27.9 millió forintot kellett a Ciszterci apátságnak fizetni. Ez a költség négyzetméterre vetítve 11 160.-Ft/m2.

Eddig a távfűtés ára havonta 800 000.- Ft volt, most a berendezések működéséhez szükséges áram  200 000.-Ft/hónapba kerül. Tehát, havonta átalányban megtakarítanak 600 000.- Ft-ot. Ez egy évben 7,2 millió forint. Ezek szerint a berendezés 3,8 év alatt térül meg.

A fenti megtérülési idő csak akkor lenne igaz, ha befagyasztanák a gáz árát. Ezt azonban nem teszik, mert az elmúlt években annyira meredeken semmi nem nőtt, mint a gáz ára. Még jó, ha van egyáltalán, s Putyin az ukrán gázvita miatt nem zárja el a csapokat.

Nézzék meg ugyanakkor az elektromos áram árának változását. A gáz ára exponenciálisan, a villanyáram ára lineárisan nő. Áramot az emberiség mindig, mindenből elő tud állítani, a gáz egyszer csak elfogy. Akkor kezdünk majd kapkodni.

A levegőkazánokat akkor indítják el, amikor akarják, akkor fűtenek be, amikor akarnak, olyan hőmérsékletet csinálnak vele, amilyent akarnak. Ha a távhőszolgáltató csak egy kicsit is akarná, tudna olcsóbban szolgáltatni. Nem kellene hozzá más, mint több hőszigetelés a vezetékekre, racionálisabb szabályozás a rendszerekre. Mikor? Mikor? Mikor gondolkozunk már végre azon, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy unokáink ne egy kifosztott, lepusztult országban éljenek?

Miért gondolkoznak úgy az emberek, hogy ha valami 3 év alatt nem térül meg, akkor már nem éri meg? Három év után már nem akarunk élni? Nem az lenne a fontos, hogy hosszú távon végre révbe jussunk?

Gondolják végig, a lakás, amiben most laknak, hány éves? Nem lenne jobb, ha az biztonsággal, hosszú távon energiatakarékos lenne? Nem csak a 3, de a 30 év is nagyon gyorsan elszáll, majd meglátják.

Kategóriák: Energia megtakarítás

2009. október 16.

Ma este megint csomagolás

Egyik notebook, másik notebook, fogkefe, szappan, névjegy, dezodor. Ja és a pizsama ki ne maradjon. Esernyő, esőkabát, mert most hideg lesz. Walesbe (Angliába) megyek, ill. most megyünk. Viszem magammal Varga Attilát is, a Thermo fiatal mérnökét. Ő nagyon izgul, most ül majd először repülőre.

Kaptunk megint két nagyon szép munkát. Az egyik épület 700 m2-es, a másik csak 300 m2. Mindkét tulajdonostól szabad kezet kaptam:

- Do, what you want!

No, ez a legveszélyesebb. Minden rám van bízva, de ha nem úgy működik, ahogy ő megálmodta, le lesz vágva a fejem, ill. fejünk. A múltkori munkánk nagyon jól sikerült. Skóciában Hamilton úr meg volt velünk elégedve, azért mehetünk most megint ki, energiatakarékos házat tervezni Angliába (Lásd Hamilton úr házát).

Az épületeket napenergiával, geotermikus energiával fűtjük, hűtjük. Még a szennyvízből is kinyerjük az energiát. Nincs energiapocsékolás! Nemcsak vizes kollektorokat tervezünk most be, hanem a legkorszerűbb, múlt héten Taipeien látott ablakokba rejtett napelemek biztosítják majd az épület villamos-energia ellátását. 

Majd írok onnan is, ha már ott vagyunk, de most mennem kell csomagolni. Jó éjszakát mindenkinek. Míg hazaérek, kérem szépen, légyszi, légyszi, ne találjanak ki egy új adónemet. Ígérem, jó leszek. Köszönöm.

Kategóriák: Energia megtakarítás