2009. január 4.

Minket a pénz impregnál!

A szilvesztert egy vidéki kis szállodában töltöttem. December 30.-án a szállodához tartva, útközben leadtam a munkát az autóalkatrész gyár mérnökének. Utána úgy döntöttem, kikapcsolom a telefonom és három napig nem csinálok semmit. Nem bírtam ki. A telefont bekapcsoltam, azért, mert nagyon hideg volt, s ha bárkinek problémája van a hőszivattyújával, elérjen.  Hál’Istennek és az AlphainnoTec hőszivattyúk profizmusának, nyugodt szilveszterem volt.

Egyik nap lementem a mini kerek melegvizes medencébe, a dagonyába. Mellettem, nyakában 1 cm-es aranyláncokkal, két totál tetovált kopasz fiú beszélgetett. Ja, és a fülükben is volt egy-egy aranykarika.

- Emlékszel még, a piacon mekkora bulikat csináltunk?

- Hogyne emlékeznék ba..meg.

- Képzeld múltkor bejött hozzám a Julcsi a piacról. Ha látnád, mennyire megöregedett. Egy vacak ronccsal jött. Teljesen elszegényedett, megöregedett. Neked ba…meg milyen autód van?

- Mercedes.

- Hát igen, az a márka - mondta, miközben aranykarkötőjét megvillantotta a vízből, az is volt vagy fél kiló - nekem is.

- Viszont te milyen jól nézel ki, semmit nem változtál 20 év alatt.

- Te sem öregem, tisztára olyan vagy, mint amikor megismertelek.

- Tudod miért ba… meg? Mert minket impregnál a pénz!

Most már mindent értek, páran azért harácsolnak teljes gőzzel, mert azt hiszik, örök életűek lesznek.

Kategóriák: Gondolatok

2009. január 2.

Ha nem fizetsz, nem kapsz gázt, az orosz nem tréfál!

December 30.-án három határidőm volt. Nagyon sokat kellett dolgoznom, az év utolsó napjaiban sem aludtam sokat. Három gyönyörű munkát fejeztem be (lásd később).

Milyen jó lenne, hogy ha dolgozom és éjszakázom, a jövedelmem nagy része enyém maradna és nem annak a zsebébe menne, aki nem csinált egész évben semmit és arra pihen rá az ünnepek alatt.  Az irgalmatlan adólevonással csak a pénzt vonják el. Sem a stresszből, sem a fejfájásból, sem a kialvatlanságból nem kérnek semmit. Pedig uraim, ez mind együtt járna az elvont jövedelmekkel! A gondoknak is odaadnám 90 százalékát.

A maradék 10 százalékból, ha bármit merek vásárolni, talán futja a 100-ból 3-ra, mert ott még egyszer az árban is ki kell fizetnem közel 90 százalékot. Vagyis 100 Ft-ból jó, ha a végén 3 Ft-nyi értékhez jutok. Nem szuper? Lassan mindenre azt kell mondanunk, hogy drága, pedig csak az adótól, ami rajta van, attól drága. Uraim, a sok adót, amit beszednek, utána legalább jól osztják el?

Mi meg csak dolgozunk, s hamarabb a kelleténél szívinfarktust kapunk.

Nem tehetek róla, éjszaka, amikor dolgozom, egyfolytában ezen gondolkozom. Mit nem adnék egy varázstükörért:

• Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki mit lopott el az elmúlt 10-20 évben?

Meddig bírja még az ország, mennyi van még, amit el lehet herdálni? Ha ez így meg tovább, meddig tudunk élelmet venni, meddig tudjuk fenntartani önmagunkat, családunkat? Meddig tudjuk kifizetni a villany- és gázszámlánkat?

Ukrajna ötször akkora, mint Magyarország. Ha nem fizet, nem kap gázt, az orosz nem tréfál. Nekünk miből lesz pár év múlva még pénzünk gázra? Tisztelt gyűjtögető milliárdosok, önök is fázni fognak, önöknek sem lesz ebédjük, vacsorájuk, sem meleg szobájuk! 

Kategóriák: Gondolatok

2008. december 16.

Brüsszel, Európa Parlament

Már megint szól a telefon. Állandóan csöng. Felveszem.

- Jó napot, dr. Léderer Andrást keresem.

- Jó napot, én vagyok.

- …Csaba vagyok, Olajos Péter európai parlamenti képviselő budapesti irodavezetője.

Hát ez a jóember meg mit akar? - gondoltam magamba, csak nem az európai parlamentben is hőszivattyú, napenergia vagy egyéb gond van?

- Szeretnénk önt meghívni Brüsszelbe, az Európa parlamentbe, mert kíváncsiak vagyunk a véleményére.

A telefonkagylót jó messzire elvittem a fülem mellől, majd vissza: még mindig benne van az úr, s még mindig azt állítja, hogy valaki kíváncsi a véleményemre Brüsszelben!

Már megszoktam, hogy felhívnak és közlik velem, luxus hétvégi nyaralást nyertem, átvehetem a meghívót Dominikán és csak az odautazást kell fizetnem. Ja és az két millió forint, de utána még ingyen reggelit is kapok. Ez valami új trükk.

- Kedves András, mint tudja, a hétvégén ülnek össze az államfők megvitatni, milyen előirányzatok szerint alkalmazzák a megújuló energiaforrásokat a jövőben. Egy erre a célra megalakult munkabizottság az elmúlt évben kidolgozta a normatívákat, s a hétvégén lesz a döntés, de előtte örülnénk, ha ön és egy pár szakértő társa kijönne megismerni ezeket a javaslatokat és elmondaná a véleményét, mivel ért egyet és mivel nem.

A telefont letettem és még mindig nem értettem. Valaki kíváncsi az én véleményemre Brüsszelben, az Európa Parlamentben? Idáig úgy tudtam, hogy ott csak mindenek felett okos emberek vannak, akik mindenkinél többet tudnak.

Valaki kíváncsi az én véleményemre? Nem lehet igaz. Kíváncsi az én véleményemre? Haza mentem, gyorsan összeszedtem minden gyógyszert, ami otthon leltem. Szén tablettát, hátha megy a hasa, kalmopirint, hátha lázas, kavintont, hátha elfelejtette, hogy ő már kinevezett turbó okos, szóval mindent, amit otthon a konyhaszekrényben kinevezett házi patika fiókban találtam.

Arra is gondoltam, hátha valamelyik konkurensem így akar eltávolítani. Felültet egy repülőre és csak azoknak a gida alkaidáknak kell szólnia, s bumm. Eggyel kevesebb energetikus. Brüsszelben kíváncsiak a véleményemre? Valami itt nincs rendben!

Csomagolás, repülőtér, minibusz, Ferihegy. Sztrájk. Megjöttem, még el sem mentem, de már itthon vagyok. Egyik repülőtérről a másikra, másikról az egyikre. Még jó, hogy csak három van. Meg kell ismernie mindet a nyavalyásnak, főleg, ha még véleménye is van, amit el akar mondani Brüsszelben. Ferihegy 1-ről küldtek a Ferihegy 2-re. Először a B-re, majd az A-ra. Majd vissza, majd kezdték elölről. Ismerik a magyar mondást:

- Használat előtt rázd föl.  

Szerencse, hogy a bőröndömnek kerekei vannak. Ide rodeó, oda rodeó, akár gyalog elindulhatnánk Brüsszelbe, lehet, hogy hamarabb kiérnénk. Pár óra várakozás, ülünk egyik kupacról a másikra, hangos bemondó, kérjük kedves utasainkat, fáradjanak át a másik terminálra…..

Több órás mászkálás, majd üldögélés után egyszer csak a hangosbemondó megszólal:

- WizzAir brüsszeli járatára kérjük az utasokat, azonnal fáradjanak a 7-es kapuhoz.  Húúú, de sürgős lett hirtelen, most érnek rá már az alkaidák?

Elindultunk, fenn a levegőben már nem volt sztrájk, reméltük, a pilóták félúton nem lépnek sztrájkba, ha már elindultak, valahogy csak leszállunk.

A kis szakértő csoport megérkezett épségben. Brüsszelben vagyunk. Még mindig nem értettem, hogy itt bárki kíváncsi az én szakértelmemre? Luxus busz, beszállás, szakértő csoport irány a hotel.

- Kedves Uraim, - szólt hozzánk a mikrofonon keresztül Csaba - mindenki foglalja el helyét a szállodában és fél óra múlva indulunk vacsorázni.

A vacsora egy hangulatos kis étteremben megtörtént, alvás, találkozó reggel 8-kor, indulás a Parlamentbe. 

Olajos Péter az energiákért felelős Európai parlamenti képviselő fogadott minket és akár hiszik, akár nem, tényleg kíváncsi volt a véleményünkre. Az ő költségkeretén ide hozatott minket, minden fontos kérdést elénk tárt és két napon keresztül tényleg a véleményünkre volt kíváncsi, hogy a hétvégi döntéshozatalra készített anyag tökéletes legyen. Nem volt lázas, nem ment a hasa, nem volt feledékeny, nem tenisz meccsre hívott, hogy a pályán valami miatt lobbizzon. Nem! Kíváncsi volt a véleményünkre. Ugye, Önök sem hiszik.

- András, van-e még valami fontos, amit nem mondtál el? - kérdezte Péter búcsúzáskor.

- Igen van. Tudod Péter, mit szeretnék, de nagyon megtudni?

- Mondd nyugodtan - nézett rám, s láttam a szemén, hogy tényleg érdekli a véleményem.

- Három egyetemet végeztem el majdnem kitűnőre, megvan a műszaki doktorim, de esküszöm neked, a pályázati anyagok kérdéseit sem fogom fel, aminek a kitöltése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valamilyen energiatakarékos dologhoz az EU-tól pénzt kapjunk. Ezek a papírok olyanok, mintha kínaiul lennének megírva. Kinek jó ez? Mire jó ez?

- Igen, sajnos tudom. De hidd el, itt Brüsszelben teljesen egyértelműen fogalmazzuk meg a feltételeket, olvashatatlanná otthon teszik. Szeretném tudni én is, hogy miért?

Uraim, netán ha ott fenn az istenek között valaki tudja, írja meg nekem. Az is lehet, hogy minden pályázatíró az Istenek leszármazottja és ott fent kell elosztani minden pénzt egymás között? Kedves Gordon apó, mi lenne, ha egyszerűen és világosan fogalmazna, hogy másnak is jusson, ne csak egyeseknek? Ugyanis sokkal többen vannak a kettesek.

Két nap tárgyalás, Grand Place, főtér, söröző, jó hangulat, indulás haza.

A sztrájk még tart, a francba. Hol sztrájkoljak én, amikor a megrendelő a végén nem fizet vagy nincs elég munkám? Hol panaszkodjak, amikor ingyen csináltatnak velem százmillió árajánlatot? Hová menjek bánatomban, amikor elhívnak a világ végi helyszínre, ahová csak az üzemanyag belekerül harminc ezer forintba? Feltartanak több órát és a végén egy „köszönömmel” vagy anélkül intézik a tanácsadást?

Miért csak azok kapnak több milliós végkielégítést, akik egy céget tönkre tesznek, majd onnan” illa berek, nádak erek” lelépnek? Mi a felső határa a pofátlanságnak, amit az itthoni parlamenterek számla nélkül elkölthetnek? Miért kell 50 millióért karácsonyfaégőt venni a parlament előtti fenyőfára, amikor állítólag válság van? Gondolják, ha ennyi izzót tesznek fel az adózók pénzén arra a szerencsétlen fenyőfára, benn egy csöppet is világosság lesz a fejekben?

Lenne még mit kérdeznem ott az Európa Parlamentben.

Kategóriák: Gondolatok

2008. szeptember 19.

Egy nap, három fontos program

Első program 10.00 órától:

Reggel a Francia intézetben kezdtem, ahol büszkén mesélték el a franciák, milyen fantasztikus erőművet építettek Magyarországon. A nagy sikerrel működő erőművet biomasszával üzemeltetik. Előadást tartottak arról, milyen jó hatásfokkal, milyen nagy haszonnal működik az erőmű.

Miközben hallgattam az előadást, egyfolytában arra gondoltam, vajon nekünk miért nincs annyi eszünk, hogy rájöjjünk, ami nagy haszon a franciáknak, az nagy veszteség nekünk. Biomasszával működtetnek egy vagy több erőművet. A biomassza nem más, mint az erdő, a fa, amit elégetnek az erőműben. Ebből lesz az áram. Miből lesz az életünk, ha előbb-utóbb egy fogpiszkáló sem áll földjeinken? Mi regenerálja a sok káros anyagot, amit nap, mint nap termelünk?

Második program 14.00 órától:

A Syma csarnokban tartottunk előadást Beleznay Éva főépítésszel, Michael Smithing, a Colliers International igazgatójával és a Bauland cég vezetőivel a fenntartható jövőröl. Mi várható, mit kell környezetünkkel, épületeinkkel tenni annak érdekében, hogy unokáink is egészséges és biztonságos életet élhessenek. Itt ismerkedtem meg Beleznay Éva főépítésszel. Nagyon szerény, nagyon kedves volt. Úgy érzem a főváros jól járt vele, remélem, sok szép energiatakarékos épület létrehozásában fog bábáskodni.

Szokásomhoz híven megint kiborítottam a bi……it. Felhívtam a hallgatóság figyelmét arra, hogy az energia helyzetet összefüggéseiben kell kezelni. Nem szabad egy nyomon járva, kampány jelleggel kezelni a feladatokat. Miközben hol napkollektor lázban, hol hőszivattyú lázban égünk, nem vesszük észre, hogy nagy lapáttal dobjuk ki az energiát az ablakon, amit utána mindenféle támogatással szeretnénk újra megszerezni. Nem szabad állandóan csak arra koncentrálnunk, hogyan tudunk támogatást szerezni, miközben meg teljes gőzzel pazarolunk.

Megint elmeséltem a vecsési CBA áruház működését, ami mintapélda lehetne arra, hogyan kell igazán spórolnunk, az energiával tökéletesen gazdálkodnunk.

Hogyan működik a vecsési CBA áruház? Az épületben lassan negyedik éve két darab Alpha-Innotec, egyenként 160 kW-os hőszivattyú működik. A parkoló alatt 30 db 100 méteres szondát telepítettünk.

A hűtőket, mélyhűtőket működtető hűtő berendezés a felszabadult hőt - minden más épületnél - úgynevezett kondenzátorokon keresztül nagy ventilátorok segítségével „lövi” el, mint  felesleges energiát, a levegőbe, terhelve ezzel környezetünket. Miközben ugyanebben az épületben gázkazánokkal állítják elő a melegvizet vagy a fűtést, ahelyett, hogy a hűtésből származó felesleges hőt „visszakormányoznák” az épületbe, ami azután kicsi ésszel újra hasznosítva termelné a gazdinak az energiát.

Nézzék meg az épületet Vecsésen. Nincs se kéménye, se sok ventilátora. Minden energiát hasznosítunk, még az emberek által leadott hőt is. A berendezés úgy van kialakítva, hogy egész nyáron a felesleges energiát összegyűjti és a parkoló alatt elhelyezett szondákba tárolja. Télen onnan kivéve, nagyságrendekkel olcsóbban fűtve az épületet, három év alatt visszahozta a beruházáskor kifizetett plusz költséget.

Mi történik ilyenkor Magyarországon? Kivonul az áram kommandó. Vizsgálgat, hogy lehetetlen, hogy csak ennyit fogyasszon egy ilyen nagy épület. Negyed, ötöd annyit, mint a másik. Nem Uraim, így is lehet, csak gondolkozni kell és minden esetben összefüggéseiben, komplexen kell a problémákat kezelni. Próbáljuk meg a feladatokat mindig egy képzeletbeli űrhajóról megoldani. Fentről az összefüggéseket jobban lehet látni. Miután „föntről” a feladatok megoldását kitaláltuk, jöjjünk vissza a földre és szigorúan lépésről-lépésre oldjuk meg, amit „fent” kitaláltunk.

Lehet, hogy akkor nem ültetünk be minden konyhakertet repcével, létrehozva ezzel olajtermelő kiskerteket, miközben a paradicsomot és paprikát mesterségesen, isolyth párnán vegyületekből állítjuk elő.  

Harmadik program 16.00-tól

Tudják, ha rajtam állna, az egész országot begyömöszölném a zsebembe és elvinném magammal Daubner György cukrászműhelyébe a Kolosy térre. Nem csak a pultig, ahol a finomabbnál finomabb süteményt lehet kapni. Oda járnak maguktól is az emberek. Sorban állnak, szinte éjjel-nappal. Nem, én a hölgyeket, urakat a pult mögé, az üzembe vinném, ahol ez a sok finomság készül.

Daubner György a motorja mindennek. Régen találkoztam ennyire okos, racionális, kedves, szerény emberrel. Hajnaltól éjfélig dolgozik, mindent rendkívül pontosan megszervez, minden alkalmazottjához kedves, segítőkész. Lehet rá támaszkodni, lehet építeni a tudására, racionalitására. Vakon lehet hinni abban, amit mond. Együtt él az embereivel, süteményeivel, cukrászdájával.

Mit nem adnék, ha az ország vezető is ilyenek lennének! Lehet, hogy nálunk is, mint nála a süteményért, sorban állnának a külföldi országok vezetői pénzt kérni, mert annyira jól menne az ország is, mint a Daubner cukrászda? Gyuri azt mondja:

- Nem nehéz az egész. Semmi mást nem kell csinálni csak szorgalmasan gondolkozva dolgozni.

Figyelik a szavait? SZORGALMASAN, GONDOLKOZVA, DOLGOZNI!

Nálunk a három szóból valami mindig hiányzik. Miért?

Daubner György a tavalyi évben rendelt egy 110 kw-os Alpha-Innotec hőszivattyút. A hőszivattyú a hulladékvízből veszi ki az energiát és azt újrahasznosítva adja vissza a cukrászdának. Nincs veszteség, nincs hulladék, nem dobjuk ki még a szennyvízből sem az energiát. A berendezés olyan jól működik, hogy most a mindig gondolkozó cukrászmester kitalálta, hogy nagyon sokszor a műhelyben, ahol a lekvárt főzik, elviselhetetlenül meleg van. Mi lenne, ha ezt a meleget elvonnánk valamivel és az elvont hőből inkább meleg vizet készítenénk. Két légy egy csapásra. Kellemes hűvös térben tudnak az emberek dolgozni és ingyen lesz melegvíz. Mondanom sem kell, az Alpha Innotec levegőkazánt itt is tökéletesen lehet alkalmazni. A helyiségből elvont hőből akár 65 °C-os melegvízet készít a berendezés szinte ingyen.

Vége a napnak. Holnap jönnek az új feladatok.

Még szerencse, hogy imádom, amit csinálok. Néha-néha együtt lenni Daubner Györgyökkel sok töltetet, erőt ad a holnapokhoz.  

Megjegyzés:

Sok-sok vezető jó lenne, ha nem csak a süteményéért, hanem a tudásáért, szorgalmáért, racionalitásáért is sorba állna a Kolosy téri cukrászdánál.

Kategóriák: Gondolatok

2008. szeptember 18.

Miniatűr cukrászsütemények, cukrász óriások

Nagyon sok ember van, aki egész életében azon mesterkedik, hogyan kell jól csinálni a semmit. Hihetetlenül sok energiát fektet a szemfényvesztésbe. Ezek a porondemberek, bukfencet hánynak, énekelnek, de hál' Istennek előbb-utóbb, ha nincsenek jól kikötve, jó nagyot esnek.  Csak nehéz kivárni, míg végre lepottyannak.

Miért őket szerepelteti éjjel-nappal a média? Ha valamit tanulhatnánk, ha valami pozitív élményhez juthatnánk, bezzeg azt csak pénzért, nagyon sok pénzért lehet bemutatni.

Milyen jó, hogy volt egy Kőrösi Csoma Sándor, aki nemcsak hogy bejárta a világot, de megalkotta a tibeti-angol szótárat, közelebb hozva ezzel az „őshazához” amit egész életében keresett, a magyarokhoz. Honnan eredünk, kik az igazi ük-ük nagyapáink? Érdekel ez valakit ma? Vagy érdekel valakit az, hogy mi lesz a mi ük-ük unokáinkkal? Egy a fontos! Ki hallgatja le és kit, no és mikor.

Ja, és az ORTT-t csókoltatom. Csak akkor szedjenek sok-sok reklámköltséget, amikor valami fontos, az életünkhöz szükséges, netán örömet is okozó dolgot mutatnak be a TV-ben, rádióban. Miért nem kell már végre a sok politikusnak is percenként több ezer forintot befizetnie az ORTT-nek, amikor folyamatosan hazudoznak a TV minden csatornáján keresztül a képünkbe? Minél nagyobbat hazudik, annál többet kellene fizetnie, s a beszedett összeg mehetne a szegényeknek, lenne valami örömérzésem is reggelente. Minden reggel, nem csak engem, hanem az egész országot, felidegesítik álszent, kétszínű, hazug dumáikkal. Mikor lesz már végre vége?

A pékek és a cukrászok már hajnalban dolgoznak, hogy mire felébred az ország, ott legyen az asztalon a friss kenyér vagy sütemény. Egy pár politikus is beállhatna hajnalonként egy kis tésztát gyúrni, hátha reggel már fáradt lenne, s nem tudna egész nap, a magas fizetéséért annyit acsarkodni.

Megkeresett a híres Auguszt cukrász dinasztia Olga nevű, ma rendkívül aktív tagja. Még Daubner György (az óbudai híres cukrászda tulajdonosa) is azt mondta:

- Olgánál lehet a város legfinomabb süteményeit kapni.  

Ő is már hajnal négykor dolgozik, mégis mosolyog, kedves, és arra született, hogy az embereknek sok örömöt szerezzen.

Szóval egyszer csak egy nagy tál süteménnyel keresett fel Olga az irodámban:

- András, nekem hőszivattyú kell. Azzal akarom fűteni az új lakásomat - majd letette a nagy tál süteményt az asztalomra, amit első ajándéknak hozott nekem.

- Na, itt aztán nagy engedményt kell adnom - gondoltam, miközben elkezdtem majszolni a finomabbnál finomabb süteményeket.

Olga kedves, mosolygós, látszik, hogy azért jött a világra, hogy nem csak a hasukon keresztül, de mindenhol, ahol csak lehet, örömöt okozzon az embereknek. Milyen szép is lenne, ha reggelente őt láthatnánk a TV-kben és magyarázná el, hogyan kell a finomabbnál, finomabb süteményeket elkészíteni. Ha még le tud hajolni és mind a 20 ujját meg akarja nyalni, menjen el hozzá, rendeljen spenótos hasét. Földöntúli élményben lesz része. Ha nem?

Öszöd, nem öszöd, csak a öszödi beszédet öszöd.

Szóval elkészült a hőszivattyú. Olga férjével, aki filmrendező és barátaival készítette el a komplett földenergiával működő rendszert. Már több éve használják és imádják. Sokkal olcsóbban működik, mintha gázzal fűtenének és nem utolsó sorban nem kell hozzá gáz.

Ha bárki nem hisz a hőszivattyúban, annak gazdaságosságában és tökéletes működésében, menjen el a híres Auguszt cukrászdába (Farkasréti temető felső sarkában, Sasadi út 190), kérjen egy máshol sehol nem kapható spenótos hasét és kérdezze meg Olgát, hogyan muzsikál otthon az Alpha-Innotec hőszivattyúja. Ha pontos információkat akar kapni a hőszivattyúról, miközben isteni süteményeket eszik, irány az Auguszt cukrászda!

Azóta a Daubner cukrászdában is, Óbudán a Kolozsi térnél Alpha-Innotec hőszivattyút telepítettünk. Daubner György, a híres cukrászkirály, annyira meg van elégedve a működő hőszivattyúval, hogy a következő cukrász egységet Alpha-Innotec levegőkazánnal akarja üzemeltetni. 

Daubner György egy fogalom. Mindig mosolyog, éjjel-nappal dolgozik és a fél városnak, ha nem az egésznek ő is sok-sok örömet okoz. Róla a következő bejegyzésben.

Kategóriák: Gondolatok

2008. május 5.

2008. május elseje van. Mindenki ünnepel. Munka ünnepe van!

Hajléktalanok a Munka ünnepén

Van, aki most veszi elő egész évben titokban tartott Ferrariját, hogy megjátssza az eszét Horvátországban. Van, aki a céges autóval, Skoda Superb-bel érkezett az Adriára. Szerényen mindenkit letolt az autópályán. De hát neki lehet, haverja a főkapitány, s ha szétmegy a céges autó, az sem baj, van pénz, autóra van pénz!

Süt a nap, senki sem dolgozik, nem dolgozunk? Miért is? Ja, ünnepeljük a munkát. Milyen jó nekünk, megünnepeljük a munkát, megünnepeljük a nem munkát, a felszabadulást, a honfoglalást. Van még, amit nem ünneplünk meg? Pl. dolgoztunk mi az elmúlt időszakban annyira jól, hogy megérdemelten ünnepelhetnénk?

Dolgom volt május 1-én, nem tehetek róla, mindig van valami dolgom. Elindultam a városba, a Délinél mit látok? Két munkanélküli a jól megszokott Déli pályudvar melletti piros lámpánál, ahol hétköznap kéregetnek, most sakkoznak.

A munkájuk helyszínén, a munkahelyükön, a munkaszüneti napon azt el nem hagyva, nekiállnak gondolkozni. Nekiállnak sakkozni.  

Kedves turbó okos vezető, nagy főnök urak, nincs kedvük netán Önöknek is megünnepelni az elmúlt húsz évet úgy, hogy a munkahelyükön, a munkaszüneti napon - legalább egy napon - nekiállnak gondolkozni? Talán még az is jobb, ha sakkoznak, mint az álszerénységbe burkolt Skoda Superb autójukkal nyomulnak a jól megérdemelt (jól megérdemelt?) nyaralójukba vagy tengerparti üdülőikbe.

Jön a pünkösd, megint ünnep! Hurrá, a magyarnak jól megy. A magyar elől van az EU-ban (biztos forgóajtón ment be).

- Talán ismerik: a magyart és a forgóajtót, ahol a magyar utoljára megy be, de mindig először jön ki.

Lenne egy ötletem!!!

- Inkább sakkozzunk, gondolkozzunk és még ünnep alatt is azon filozofáljunk, mit kellene jobban csinálnunk. Nincs kedvük hozzá?

Kérem, ne felejtsék el, ha a nagy ünneplés közepén találnak egy jó épületgépész mérnököt, netán valahol sakkozni az utcán, küldjék hozzám. Sok szép munkát tudok neki adni!

Kategóriák: Gondolatok

2008. április 25.

Van egy nagy ötletem!

Reggelente a sok süketelő politikus és magát turbó okosnak hívő nagy Főnök helyett, akik a TV csatornákon szórják a polleneket, hogy már prüszköl az egész ország, legyenek inkább régi filmek, ahol Szentgyörgyi Albert, Sas Elemér, Öveges professzor beszél arról, hogyan is kell csinálni. Mik azok a természetes fizikai és biológiai folyamatok, amiknek köszönhetjük, hogy élünk, egészségben fejlődünk.

Hogyan néz ki ma az ország?

Ülnek az éhes sasok a mezőn, lesik a termést, ami nem akar kinőni. Nem csoda, nem ültet senki.  

- Hoppá, ott la kinőtt egy gyönyörű virág. - Rárepülünk, mindenkit eltiprunk, még a levegőben összeverekszünk, kié legyen? Ja, hogy az nem is egy gyönyörű virág csak egy gazos fűszál? Már azt sem tudjuk mi a különbség a virág és a gazszál között. Nem számít, a szerzés a fontos. Verekedés, küzdelem a fűszálért? Közben eltapossuk, tönkretesszük, amiért küzdünk? Az sem számít! A szerzés a fontos, mi f*sza gyerekek vagyunk. EU tagok vagyunk! Feltörekvő nemzet vagyunk!  

- Kedves Nagyfőnök Urak, én nem várok maguktól semmit, hiszen tudom nem képesek semmire. Nem lehetne azonban, hogy végre belássák Önök is? Nem lehetne, hogy ne tiporják el még a kezdet kezdetén azt, aki talán képes valamit csinálni?

Bár igazuk van, követik a jól bevált hagyományt. Annak idején Jézust is időben meg akarták találni a jászolban, nehogy megnőjön és valamit is csináljon. Ezt tanítják még a Bibliában is. Bocsánat, igazuk van, Önök jó tanulók. Kövessék csak a tanokat!

Látnak egy értelmes embert, teljesen mindegy hol, gyorsan tapossák el, nyomják ki a szemét a nyavalyásnak. Mit akar ez itt újítani? Nyomás be a süllyesztőbe! Korán reggel, amikor még nem látja senki, mert reggelre már megmosakodva, szépen megfésülködve, tiszta kézzel kell ígérni az igét:

- Én jót akarok, én tudom az egyedüli megoldást, a másik …..bla…bla…bla…ba…a. - mondja kedvencünk már reggel a TV-ben. Dumálni van idejük! Mikor dolgoznak?

Szentgyörgyi professzor arról beszélt, mi történik a hemoglobinnal, amikor rákos sejtek képződnek. Öveges professzor arról beszélt, hogyan tudjuk polarizálni, az üveglapról levarázsolni a fényt, Gábor Dénes professzor megjósolta, hogy a számítógépek méretének csökkenésével arányosan az emberi kapcsolatok is minimalizálódnak. Sokszor, ha a gyerekeimmel beszélni szeretnék, e-mailt kell nekik írnom. Ha leülünk beszélgetni valakivel, csöng a telefonja és a világ másik részéről telefonáló barátjával kezd beszélgetni. Lehet, hogy nekem is, amikor egy asztalnál ülünk, lassan fel kell hívnom a velem szemben ülőt, hogy rám tudjon végre koncentrálni és ne percenként másokkal beszélje meg, hogy ki, hol, miért, mivel, kinek és mikor?

Ez vár ránk?

Tudják-e, miért hasonlít a cukorbetegség a magyar valósághoz? Mert a véredény rendszerben, amit ereknek hívnak, a sok kis édes cukorka, amit megeszünk (amit velünk megetetnek), eldugítja az áramlási csatornákat. Egyszer csak leáll a véráram, megvakulunk, levágják a lábunkat, soroljam?

Kedves Nagy Főnökök, ne etessenek velünk már annyi cukorkát, már émelyeg a gyomrunk! Nem akarjuk, hogy leálljon a vérkeringésünk! Jó nekünk a hagyma, sőt a fokhagyma is. Még az sem baj, ha büdös, de legalább elpusztítja a bacikat.

Szeretnénk élni, dolgozni, Önök csak mutassák az utat, s ha nem képesek rá, kérem, nyugodtan álljanak félre. Nem vagyok Fideszes, nem vagyok MSZP-s, egyszerű ember vagyok, aki szeretne dolgozni, gyerekeket nevelni és nem cukorbetegségben meghalni!

Tudják-e, ki mondta? Hass, alkoss, gyarapíts! Azt is tudják, mit jelent és minek mondta? Pártállástól függetlenül csak arra kérem Önöket, ha nem képesek megoldani egy kétismeretlenes egyenletet, ne akarják nekem tanítani, hogyan kell deriválni vagy integrálni.

Bár integrálni tudnak, még tudat alatt is. Ugyanis az „integrálni” azt jelenti: összegezni, de az Önök értelmezésében talán inkább azt jelenti, bekebelezni.

Önök sem hallhatatlanok, legalább is remélem!

Kategóriák: Gondolatok

2008. április 23.

Próbálják ki, menni fog!

DELFIN Díj

Hír:

- A Hamasz tovább lövi Israelt.

- Két autóbusz összeütközött, 23 ember meghalt.

- A parlament folyosóján fintorgott és elküldte a ……………-ba.

- Egy 72 éves ember megerőszakolta a 14 éves unokáját.

- Zalatekerőn a Polgármester két pohár sört ivott, azután beült az autójába és hazavezetett.

- Afrikában összeütközött két teve, az egyiknek megsérült a lába.

- Amerikában két iskolás gyerek összeveszett, majd csúzlival kilőtték az iskolaigazgató ablakát.

- Lelőtte, kitekerte, folyik a vér, meggyilkolta, szörnyethalt………………

- Hallottad, leesett? Te és hogy milyen kegyetlenséggel bánt az emberekkel miközben betört a bankba, s az hagyján nem köszönt a villamos vezetőnek, amikor az első ajtónál felszállt.

Hát nem élmény minden nap, reggel, délben, este hallani minden csatornán a híreket? Nem dobja fel az embert, hogy már korán reggel hallhatja, éjszaka kit gyilkoltak meg, kit erőszakoltak meg? Ja, és a módszerek? Hát azt már meg kell ismernünk reggel, hogy egész nap legyen miről beszélnünk a munkahelyünkön. Milyen rendesek a magyar hírcsatornák, korán reggel feltöltenek minket az éjszakában történt borzalmakkal. Még mindig jobb, mintha arra tanítanának minket, hogy hogyan kell valamit jól csinálni, hogyan kell megtervezni a napunkat, hogyan kell jól végezni a munkánkat, hogy végre ne lefelé, hanem egy kicsit fölfelé menjünk. Sokkal egyszerűbb rágni a gittet, mint kitalálni, hogyan tovább.

Az is nagyon jó, hogy minden reggel, amikor felkelünk, az összes hírcsatornán kedvenc politikusainkat láthatjuk, hallhatjuk. Résnyire nyitott szemeimmel csoszogok a papucsomba, még aludnék, de olyan gyorsan tudnak felidegesíteni, hogy pillanatok alatt ébredek fel. Három mondatukkal elérik, adrenalin szintem a csúcson van. 

Tudják, nekem sokszor jut eszembe a magyar miniszterekről, főnökökről egy olyan könyvtár, ahol a könyvek nem polcokon, hanem nagy kupacban a szoba közepén vannak.

Bejön az aktuális miniszter vagy főnök, kér egy könyvet a könyvtárostól, aki arra vág fel, hogy úgy tudja kihúzni a könyvet a kupacból, hogy a többi a kihúzás ideje alatt, s ha szerencsénk van, még utána sem mozdul meg. Tudják, mint az a csíkos hurkapálcikás játék. Mellesleg ha utólag megmozdul, netán az egész kupac könyv összedől, nem probléma. Nem látja már senki. 

A könyvet kihúzza, majd kidurran a büszkeségtől, hogy a többi könyv nem borult le, s átadja a nagyfőnöknek. A könyvet megkaparintva, nagy sebességgel húz ki a szobából aktuális főnökünk, nehogy a büszkeségtől felfújt könyvtárosunknak eszébe jusson, hogy fel kellene írnia, kinek is adta a könyvet. Mert akkor még vissza kéne adni a könyvtárnak.

Szóval húz ki az ajtón, de a résen még visszaszól:

- Nem kellene rendet csinálni a könyvtárában?- de gyorsan becsukja az ajtót, nehogy megkérdezze tőle a könyvtáros, hogyan kell rendet csinálni, mert arról fogalma sincs. Nem azért lett miniszter, hogy értsen a rendcsináláshoz, kiskorában nem arra vágyott, hogy körülötte rend legyen. Nem. Ő csak megszedni akarja magát és azt mondták, a minisztereknek és a főnököknek könnyebben megy.

Mi kell ahhoz, hogy rend legyen egy könyvtárban? Fűrész, gyalu, csavar, szög, deszka és elképzelés. Ha először nem tanulunk meg polcot készíteni, majd nem találjuk ki, minek hol a helye, soha nem lesz rend körülöttünk.

Kedves Miniszter és Főnök Urak! Kérem, tanuljanak meg először polcot építeni, s ne csak arra koncentráljanak, hogyan lehet egy-egy még a kupacban értékes könyvet onnan kiszerezni. Ja és ha már tudják, hogyan kell polcot építeni, tanítsák meg a könyvtárost, hogyan kell rendet tartani. Csak, ha megépítették a polcot, akkor lehet rendet tartani és tartatni.

Elég a könyvet elolvasni, nem kell mindet megszerezni! Netán otthon már van polc?

 

Lehet, hogy hír vagy csak álmok???:

- Rend van a könyvtárban, a polcokat megépítettük, több millió kötet közül pillanatok alatt lehet mindent megtalálni.

- A munkahelyeken az emberek dolgoznak.

- A BKV nem sztrájkol, belátta, hogy az embereket a munkahelyre el kell juttatni, mert csak akkor tudnak termelni, hogy a gyerekeinknek is jobb legyen, s biztonságban éljünk.

- A gyerekek tanulnak az iskolában, az oktató nem külön órát tart, mert meg tud élni a fizetéséből.

- Az orvosok és az ápolónők már nem állnak sorba a külföldi munkavállaló irodákban.

- Ha már egész életünkben fizettük a TB-t, van aki ha kell, meggyógyít minket.

 

Nem hír:

- A Thermo Kft. négy mérnöke közel 4 hónapot dolgozott a Telekom öt épületének korszerűbb energiaellátásán. Elkészült a tanulmányterv, majd elkészült a tervek alapján a kivitelezés. A hét millió forintos hőszivattyú minden hónapban 1-1,3 millió forint energia megtakarítást jelent az amúgy sem szegény T-comnak.

- A Telekom DELFIN (Díj egy Elkötelezett, Fenntartható, Innovatív Nemzedékért) díjjal jutalmazta a Thermo Kft. tervező és kivitelező csapatát.

 

Hát ez az, ami nem hír.

A Telekom a tavalyi évben 160 milliárd forintért ruházott be Magyarországon épületekbe, berendezésekbe, szoftverekbe, stb.

Megkaptuk a Telekom 2007-es év legjobb beruházásért járó díját. Érdekel ez valakit? Minden közintézmény, minden épület, raktár és iroda két kézzel dobja ki a pénzt az ablakon. Sok pénzért hűt és közben sok pénzért fűt. Gondoljunk a fogorvos esetére, aki elfelejtette kikapcsolni a fűtést, amikor bekapcsolta a hűtést. Irodák, raktárak, áruházak, közintézmények abszolút nem megfontoltan működnek. A négy éve tervezett negyed áron működő több ezer négyzetméteres élelmiszer áruházban, ahol két darab Alpha Innotec hőszivattyú dolgozik Vecsésen, a földben elhelyezett 30 szondáról és nem a méregdrága gázcsőről táplálkozik. Nem csak a vásárlók, de még a hűtőpultok energiáját is felhasználjuk az épület fűtésére s a melegvíz előállítására. Ha mindenhol ilyen rendszer működne, negyedannyi energia fogyna az egész országban. Érdekel ez valakit?

Kimegy az áram kommandó vizsgálatot tartani.

- Biztos lopja az áramot. Lehetetlen, hogy negyedannyit fogyasszon, mint bárki más!

Csak kicsit kell gondolkozni, polcot kell építeni, azon rendet kell tartani. Sokkal könnyebb ültetni, mint állandóan azt lesni, hogyan lehet a semmit learatni.

Próbálják ki, meglátják menni fog!

Kategóriák: Gondolatok

2008. február 29.

Pénz az ablakban, megint csak egy trófea

Indulás haza

A reggelit olyan korán kaptam, hogy még a konyha sem volt nyitva. Tálcán hozták a szobámba, mint valami főúrnak. Nem mondom jó dolog, amikor az embert kényeztetik. Volt minden a tálcán, mi szem-szájnak ingere. Be is laktam jól, csak úgy csúszott le a sok jó skót kaja. Barna puding, fehér puding, kornflake meg minden, amit nem kellett volna megennem. Tudják, mi az a barna puding? Véres hurka. Kora reggel. Fene az izlésüket.

Túl voltam a reggelin, legalább is a felén. Kiálltam a diákszálló elő, ami több volt, mint egy öt csillagos szálloda, persze diákoknak kifizethető áron. De jó lett volna itt diáknak lenni! Nincs más dolguk, mint tanulni, ha kell tálcáról reggelizni, sportolni, a francba, nálunk miért nem így van? Hagy okosodjon a diák, ők vezetik majd az országot, ők keresik meg nekünk a nyugdíjat. Vagy nem? Nagyon nyugodt nem vagyok.

Megjött Hurry

A szokásos eleganciájával kanyarodott a luxus szállodának is nevezhető diákotthon elé. Betettem a csomagokat a csomagtérbe és elfoglaltam a helyem a baloldalon, ugyanis itt épp nincs útban a kormány, mert ezek a fránya angolok mindent másképp csinálnak. Még menni is csak a túl oldalon tudnak. Tudják, itt hogyan van a jobbkéz szabály? Nem fogják elhinni, itt is a jobbról jövő járműveket kell előre engedni. Sokkal logikusabb, mint otthon. Hogy miért?

Gondoljunk csak bele, itt a vezető a jobb oldalon ül. Ha jön egy autó jobbról, azt a jobb oldalon ülő vezető tökéletesen látja. Nem úgy mint otthon, ahol nagyfejű barátomtól soha nem látok jobbra. Mivel mindenki a saját kis életét félti, gyorsan megáll, a jobbról jött autót elengedi, mert még mindig jobb, mintha belejött volna. Nem kell megjegyezniük semmit, csak azt, hogy minden a jobb oldalon történik. Jobb oldalon vezet, jobbról járművet elengedi, s még a munkáját is a jobbik helyen végzi, itt nyugaton. Bezzeg mi, büszkék vagyunk arra, hogy minden a baloldalon az igazi.

Csak 160 km-t kell menni hihetetlen csúcsforgalomban, s máris elérjük Glasgow-t. Karambol. Rendőrség, sziréna, egy óra várakozás, majd újra el kezd araszolni a sor.

Hát, a repülőt már nem érem el

Skót barátom telefonál a kocsiból a titkárnőjének.

- András - (mármint Endru), mert itt így hívnak - nem éri el a budapesti gépet. Megnézné interneten, hogy mit lehet tenni.

Hosszú csönd, majd megszólal a telefon. A kihangosítóban hallom, direkt örül a titkárnő annak, hogy lekéstem a gépet.

- Van egy gép Dublinba (Írország fővárosa), azzal kellene menni Endrunak. Ha már Endru, (mármint én), ott van megnézhetné a Stirling office hőszivattyúját, miért állt le már megint? Nem kellene nekünk menni!

Hurry felém fordul:

- Megteszed Endru?

- Hát hogy a fenébe ne? Mit nekem Edinburgh, Glasgow, Dublin? Ahol hőszivattyú van, ott munka is van. Csak a pénz hiányzik mindig, vagy mondtam már? Tudják, a trófea jön, a pénz marad.

Irány Dublin

Leszálltunk. A váróban egy ember kezében nevem írva egy nagy papírra, s a taxi vár már az ajtóban. Húsz percet megyünk. Megérkezünk. Vadonatúj épület előtt állunk. Mutatják az utat.

- Te jó Isten, hogyan találom meg a hibát? Új rendszer, nagy ház, bonyolult rendszer. Azt sem tudom, mi merre van? De hát nem éghetek le sem a skótok, sem az írek előtt. Három óra múlva indul a repülőm haza, addig hogyan tudok kitalálni bármit? Lesz, ami lesz. Irány előre.

Milyen jó, hogy Írországban is akadnak hülyék. Egész egyszerűen a hőszivattyú főkapcsolóját, ami hasonlít a világítás főkapcsolójára, néha a portás lekapcsolja. Most is ezt tette. Két perc alatt találtam meg a hibát, egész egyszerűen csak azért, mert a hőszivattyú egy sötét helyiségben volt, ahol, ha nem kapcsolom fel a világítási főkapcsolót, soha nem találom meg, merre is van a hőszivattyú. Mr. portás lekapcsolja, kimegy, majd csodálkozik, ha utána hideg van.

Most persze azt hiszik, hogy én turbó szuper okos vagyok, pedig egyszerűen csak a sötétben én sem látok.

Már a repülőn ülök

Mellettem egy kislány, aki Dublinban ápolónő. 27 éves. Egy éve jött ki a barátjával dolgozni. Van ugyan honvágya, de a stresszmentes, biztonságos élet mindennél többet ér számára. Nem kell idegeskedni, hogy a számlákat hó végén ki tudja-e fizetni. Napi nyolc óra mellett marad annyi, hogy néha még étterembe is el tudnak menni, sőt a nyaralásra is félre tudnak pénzt tenni. A nyelvet még nem igazán jól beszélik, de már jobban élnek, mint otthon. Meggyőződése, hogy normális gyerekeket csak normális országban lehet szülni és felnevelni. Barátja Magyarországon fogtechnikus volt. Napi 16 órát dolgozott, mégsem maradt belőle soha semmi. Meddig van értelme ezt így csinálni?

Mi lesz velünk,

ha minden értelmes fiatal elmenekül Magyarországról? Nem kellene végre valamit csinálni, hogy inkább a külföldi fiataloknak legyen kedvük hozzánk jönni?

Kategóriák: Gondolatok

2008. február 26.

Irány Skócia!

Hajnali öt óra van. Ki-ki nyugalomban. Nem! Mindenki nyugalomban, csak én nem alszom. Mindjárt jön értem az Airport minibusz.

Irány Skócia!

A múltkori skóciai munkám annak a kéthelikopteres milliárdosnak jól sikerült. A barátja is építkezik. Hál’ Istennek. Megint lesz egy jó kis munkám Glasgow-tól nem messze. A repülőjegyet már postán megküldték. Remélem, várnak is a repülőtéren és nem csak egy jó tréfa. Kiderül. A busz megjött. Irány a reptér.

Már a repülőn ülök. Egy nagyon helyes, szép magas, legalább két méteres lány ül mellettem. Végtagjait nem igazán tudja maga alá hajtogatni. Pech. Ryanair skót gépeken bizony még a hellyel is spórolnak. Milyen jó, hogy én olyan kicsi vagyok. Beférek még ebbe a fapados repülőgépbe is.

Igen, ez a repülő hamar megtérül. Térül,  fordul, megfordul és megtérül. Bezzeg a hőszivattyú, ugye kedves olvasó?

Remélem, mindent becsomagoltam. Pizsi, papucs és a notebook. Fogkefe, fogkrém, fésű. Jólfésültnek kell lennem, tudják, keletről megyek. No persze nyugatnak. Nyugat, még nyugatabb, én meg egyre nyugodtabb leszek, ahogy egyre nyugatabbra megyek.

Miért van az, hogy amikor hazafelé tartok, mindig egyre idegesebb leszek? Mi vár megint rám otthon és a cégemnél? Mit talál ki megint örök változó kormányunk és hű alattvalói? Mire hazaérek, vajon a repülőtér még a mienk? Vajon a Duna átfolyik még Budapesten, vagy valamelyik párt már elterelte a saját székháza felé? Még magyarul beszélnek a TV-ben?

Mindjárt leszállunk, nyomatják a hangszóróban a skót tájszólású angol dumát. Nem értek egy szót sem, de sejtem, ki kell kapcsolni a gépem. Ha földet érünk, folytatom.

Sikerült. Már várnak

Irány a skót egyetem, ahol vár a skót hőszivattyús kollégám. Sajnos, csak akkor hív, ha bonyodalom van. Nagy ház, sok munka, kis pénz. Marad - mint itthon - mindig a trófea.

Olvasták már a „Titok” című könyvet?

Sajnos, nekem túl későn akadt a kezembe. Arról szól a könyv, hogy amire az ember koncentrál, amit folyton kíván, az előbb-utóbb beteljesül. Tehát csak kívánunk és dolgozunk, s akkor minden teljesül. Van, aki a kívánásnál abbahagyja s a munkát másra hagyja.

Szóval, én kívántam kis koromban szép munkákat. Szép feladatokat. Bonyolult dolgokat. Az a baj, hogy elfelejtettem a pénzt kívánni. Így azután szép feladat, szép munka és bonyodalom van dögivel, csak a pénznek vagyok folyton hiányában. Nem úgy a fiam.

Mikor az első skót munkámat mentem intézni, vittem magammal a fiamat is. (De erről már írtam.) Arra gondoltam, hogy a most 18 éves fiammal hátha sikerül megszerettetnem az épületgépészetet. Látja, hogy a papáját még külföldön is keresik, s akkor talán ő is szeretné a foglalkozásomat folytatni. Energia, hőtan, fizika, matematika, épületgépészet. Milyen jó lenne, ha életem munkáját, irodámat, cégemet és mindent átvenne, amit én 33 év alatt összehoztam.

Fordítva sült el a puska

Elég volt neki egy nap Skóciában a milliárdosnál, hogy átcsoportosítsa kívánságait.

- Tudod fater, te csak dolgozz, küzdj éjjel-nappal. Tervezz, hass, alkoss, gyarapíts, miközben soha nincs egy filléred sem. - fordult felém fiam nagy határozottsággal. Én milliomos akarok lenni és nem épületgépész.

 Lehet, hogy én is jobban járnék, ha a szép munkák helyett inkább, mást kívánnék? Kicsit késve, de most már én is újat kívánok! Szeretnék boldog, egészséges, gazdag nyugdíjas lenni! Csak tudnám, hogyan csináljam? Van valakinek ötlete?

Kategóriák: Gondolatok