2008. január 31.

Ma nagy megtiszteltetés ért,

gratuláltak a blogomhoz:

„Tisztelt Tanár Úr! Élvezettel lógok Blog-ján, tanulságos és elgondolkodtató. (Nem csak a szakmai része.) Kitartást, és jó egészséget kívánok a további "harcokhoz"!

Tisztelettel ……Imre, reménybeli ügyfele.” 

Köszönöm, nagyon sok erőt ad egy pár kedves szó. Hálából hadd mondjak el egy szuper ötletet, dicsérve furmányos egészségügyünket, hogyan kell idő-, de mindenesetre nyugdíj előtt eltenni polgárait láb alól. A manusz megy, nyugdíj marad! Öreg korára látása már úgyis romlik, minek megzavarni kis pénze számlálásával.

A sok-sok idegességtől előbb-utóbb röntgenre vagy ultrahangra kell mennünk. Még ha nem is kell, akkor is küldenek. Meg van ez szervezve. A beutaló mellé kapunk egy aranyos utasítást:

„ELŐKÉSZÍTÉS HASI ULTRAHANG VIZSGÁLATHOZ

A vizsgálat éhgyomorra, telt hólyaggal történik.A megadott időpont előtt 6 órán belül nem lehet enni. A vizsgálat előtt 2 órával igyon meg 4dl csapvizet vagy szénsavmentes ásványvizet! 2 órával a vizsgálat előtt pisiljen utoljára, azután a vizsgálatig már ne menjen WC-re, hogy minél erősebb vizelési ingere legyen.”

Minden megtörtént.  A gyomrom igazán éhgyomor, vízzel feltöltve. Gondosan a csapvizet lenyomtam. Igyekszem, hogy másodpercre a rendelőbe érjek, nehogy a vízszintjelzőm idő előtt túlcsorduljon. Csak ülök, csak ülök. Eljött az idő, jaj de jó, a vízjelzőm egyre feljebb szalad.

Az ajtó nem nyílik! 10 perc, 20 perc, 30 perc, egy óra is már eltelik.  

Az ajtó nem nyílik. Lehet, hogy beragadt? Felkelek rozoga fehér székemről, kacsintgatok a WC felé, mert milyen jó lenne, ha már nem igazán vízzel feltöltött piros fejű tágulási tartályként kellene a rendelőben várakoznom. 1 ½ óra, már két óra is eltelt. Hogy én mit ki nem bírok?! 

A vízszintjelzőm már keményen kongat, mint amikor a kocsimban a biztonsági övet nem kötöm be, a szemeim düledeznek, már azt sem tudom mit fogjak, mikor fogok mint egy hidrogénbomba, felrobbanni? Milyen közel van a WC, miért nem megyek már be? Mert három hétre előre kellett a vizsgálatra bejelentkeznem. (Vizit díj, tandíj, kinek van ideje szavazni menni?) Kivártam, megittam, mindjárt kipukkadok. Odavánszorgok a rendelő ajtóhoz, amin észreveszek egy kis aranyos cédulát.  

- Elnézésüket kérjük, de a doktornőnek két helyen kell rendelnie, kicsit késik.

Jaj de jó. Deréktól fölfelé, de még jobban lefelé már minden feszül rajtam. Milyen szép dolog is az, amikor nem kell ultrahangra jönnöm és akkor megyek ki, amikor akarok. Már menni sem tudok, már felállni sem tudok.

Összeszorítom a térdem és várom a véget. Megjött a doktor. Csak két és fél órát késett.

Kipróbálták már milyen két-három órával később menni, mint ahogy kéne? Pedig nagyon jó.  A nyomás egy irányból támad.

Mindez semmi. Ezek után jön az ultrahang. Be kell menni a rendelőbe, le kell vetkőzni, már sárga vízzel teli hassal le kell lefeküdni egy ágyra. Bekenik az embert valami krémmel, majd egy kis nyeles golyócskát kezdenek el az ember hasán gurigázni. Ez aztán az igazán élvezet! Amúgy is felrobbanó pocakomon órákat gurigáznak, nyomkodnak, nézik, hol spriccel ki már végre egy kis hűtővíz. Lehet, hogy ez a turbó gumi-lufi vizsgálat? Jól felfújjuk, kipróbálva, mikor durran, s emelkedik fel az ágyról a polgár, sugárhajtású repülőként szakítva át a mennyezetet? Igen, csak egy gombostű kell, s máris beindul az alhasi turbina. Huss, irány a messzeség! Nyugdíj aztán nyema, marad a kasszába! (Kár, hogy nem sokáig, mert valaki NEM nyugdíjas valahogy mindig hamar rátalál, és zsupsz! Hol volt, hol nem volt? Talán igaz sem volt. Nem probléma, jövő héten is megyünk szavazni! Elterelő hadmozdulat. Fő az igazság, nemde?)

Húúúúúúúúú……….. Túl vagyok rajta, berohanok a WC-be és már pisilni sem tudok. Te jó isten, hogyan ereszt le a pocakom? Toporgok, nem megy. Nem megy! Hova lett? Csak nem szívódott fel? Még a nadrágszíjam sem tudom becsatolni.

Értékeljék minden nap, ha időben mehetnek, simán megy és túl vannak rajta!

Ha nem bírtam volna ki, máris eggyel kevesebb embernek kellene nyugdíjat fizetni. Azért is kibírtam! Igenis 100 évig fogok élni, hogy kapjak nyugdíjat! Így is kb. 200 évig kellene élnem, hogy visszakapjam mindazt, amit nyugdíjjárulék gyanánt idáig elvontak. Csak lesz-e még, aki fizeti?

Kategóriák: Gondolatok

2008. január 27.

Magyarországon a cégvezető nem más, mint egy cirkuszi tányérforgató és egy állami adóbehajtó szerves egésze

Minden normális országban a cégvezetőt azért találtak ki, hogy állandó törvények mellett, szakmájára koncentrálva egyenletes munkával vezesse a cégét, melynek eredményeként a cég alkalmazottai annyit tudnak keresni, hogy legyen pénzük a megélhetésre, netán két hét nyaralásra, ahol regenerálódni tudnak, hogy azután megint hasznot termelhessenek az államnak és maguknak is, biztosítva ezzel nem csak maguk, de gyerekeik, nyugdíjas szüleik megélhetését is.

Mi van ezzel szemben nálunk?  Egy cégvezetőnek mindenhez kell értenie, a könyveléshez, a pénzügyekhez, a joghoz, a marketinghez, a szervezéshez, a munkaszerzéshez, a munka szervezéséhez, stb. Jósnak kell lennie, hogy kitalálja, mit hoz a holnap. Figyelnie kell az állandóan, még éjszaka is változó rendeletekre.

Van ugyan támogatás, de ember legyen a talpán, aki megérti annak lehetőségét, módját, hogyan lehet igénybe venni.  Figyelni, figyelni, résen lenni, éppen hol lehet hitelt, támogatást kapni, vagy hogyan változnak percről percre a jogszabályok, a feltételek?  Ja, hogy későn értünk oda és a pályázati kiíráshoz külön tolmács kell, mert sokszor nem is magyarul van írva? Nincs szerencsénk, erről is lecsúsztunk. Nem baj, a bennfentesek megkapták. Pályázat figyelők garmada teszi el a hasznot, mert mint a lesi puskások figyelik a kiírásokat? Már csak azt kell figyelnünk, hogy a pályázatfigyelők mennyire figyelnek.  

Ki bírja ezt tartósan? Nem az lenne a normális, hogy dolgozzunk tisztességgel, tanuljuk folyamatosan a szakmánkat, fejlesszük a tudásunkat, hogy minél jobb munkákat tudjunk letenni az asztalra? Biztosan ismerik azt a cirkuszi mutatványt, amikor több rúdon több tányért forgatnak és mindig ahhoz a tányérhoz rohannak, hogy jobban felpörgessék, amelyik épp leesni készül. Valahogy én is ezt érzem, hol ide, hol oda kell rohannom, hogy a tányérok a cégben nehogy leessenek. Valamelyik időről időre azért mégis leesik, de nem mindegy, hová és kinek a fejére. Többnyire az enyémre.

Miért kell adóbehajtóként dolgoznunk?

Gondoljunk csak bele, az esetleges építtető, aki sokszori adózás után nagy nehezen összespórolta azt a kis pénzt, amiből életének a szükséges minimumát meg akarja teremteni - hogy ne az ég alatt, hanem lakásban lakjon -, eljön hozzánk, s megrendeli lakásának a korszerű fűtési rendszerét.

A napenergia, földenergia, levegőkazán és a többi alternatív energiával ellátott épület ma már nem luxus. Ezen korszerű berendezések bekerülési költsége minimálisan több csak, mint egy hagyományos fűtési-hűtési rendszer. Túlélés és a normális emberi belső késztetés vezérel mindenkit, amikor ma már ilyen módon és nem a szennyező,  drága olajjal, gázzal akar fűteni.

A napokban a Kossuth rádió riportere kérdezte meg az egyik, már két éve levegőkazánt használó nyugdíjas urat:

- Mondja csak, honnan volt magának annyi pénze, mint nyugdíjasnak, hogy Alpha-Innotec levegőkazánt vásároljon? Ez csak a gazdag emberek sportja, nem?

- Nem - válaszolta Gyula úr - az a gazdag emberek sportja, ha ma gázfűtésre áll rá, amikor már mindenki tudja, hogy pár év múlva, ha még egyáltalán lesz gáz, csillagászati összegekbe fog kerülni. 

- Mennyivel került önnek többe a beruházás és mennyivel fizet ma kevesebbet gázszámla helyett, mert ha jól tudom, a levegőkazán villannyal működik.

- Kedves riporter úr- válaszolta Gyula úr- számításaim szerint a berendezés mai gázáron is három év alatt megtérül és utána minden harmadik évben még egyszer megtermeli magát, tehát nem fogyaszt, hanem pénzt termel.

- Hol tudok meg bővebbet erről a levegőkazánról? - kérdezte ezek után a riporter…

(A legújabb levegőkazánokról információk: www.geosolar.hu/html/prospektus/levegos_hoszivattyu.pdf)

Visszatérve az adó behajtásról:

Mire kényszerít minket, vállalkozókat, dolgozókat a láthatatlan, féktelen éhségű állam? Arra kényszerít minket, hogy vegyünk el a szerencsétlen építkezőtől, a már többszörösen leadózott pénzéből először 20%-ot (az Áfát). Ez még nem elég. Tegyünk minden termékre még annyi hasznot, amiből még mi is ki tudjuk fizetni azokat az irgalmatlan magas adókat, amiket mint büntetést kell befizetnünk a feneketlen kasszába. Büntetést, mert embereket alkalmazunk (vállalkozói adó, iparűzési adó, külön adó, rehabilitációs adó, stb.) A 43% Tb-t, hogy mire fizetjük, ne kérdezzék, mert nem igazán sikerült megfejtenem. Önök talán tudják?

Önök tudják, hogy mit kapunk cserébe ennyi adó, járulék és hókuszpókusz befizetéséért? Mert én tudom! Idegösszeomlást, cukorbetegséget, letargiát, rossz hangulatot, s mindent, ami az egészségünkre káros. Végül is jól csinálják.

Egy a lényeg! Előbb, mint nyugdíjas lennél, pusztulj el, hogy ne kerülj pénzébe az államnak.

Biztosan a termékek a drágák? Biztosan a korszerű fűtési rendszer a drága? Biztosan az alternatív energiák használata drága? Nem! Nem a kötelezően rárakott adók miatt olyan drága minden? Gondolják végig minden 100.- Ft-ból mennyi  marad annál a szerencsétlen vállalkozónál, aki még merészel valamit tenni ebben az országban? Mindenki kedvét el kell venni attól, hogy dolgozzon? 

Tény, ami tény, büszkén dőlök hátra minden este a fotelban. Büszke vagyok arra, hogy államunk vezetői jól élnek. Fizetésük fölött pár milliót, számla nélkül, természetesen arra költhetnek, amire akarnak.  Ha hibáznak, kapnak annyi végkielégítést, hogy abból még az unokájuk is fényesen megélhet, miután áthelyezik őket egy másik jól fizető állásba.

Ja és az üvegzseb, az is van. Az a mienk.

Kategóriák: Gondolatok

2007. október 27.

Melyik térül meg hamarabb?

Jött az SMS:

Ha ma idejön, 20%-al olcsóbban vehet a raktáron lévő készletből.

Ja, hogy a raktárból már minden elfogyott? Bocsi. Későn érkeztem, nyitás után két órával.

Az SMS egy neves autómárka kereskedőjétől jött. Épp arra jártam, gondoltam benézek. Pénzem úgy sincs most új autóra.  Így nem jöhet a kísértés, hogy vegyek valamit, levegőn kívül.

Szóval, megcsodáltam a mese motorokat és még inkább a mese autókat. A legolcsóbb motort már 4 millióért haza is lehet vinni. Az autó árak kilenc milliónál kezdődnek, s pár méterrel állnak meg a csillagos ég előtt.  Ja plusz a regisztrációs adó és az üzembe helyezés. Nem tétel, pár százezer forint.  A csúcsmodell ára - nem is merem kimondani. Csak ma. Holnap több. Most van itt az alkalom.

Vajon egy ilyen motor mikor térül meg? Remélem előbb, minthogy belehalok.  Ennyi  pénz és akkor még beázik? Nem beszélve a bogarakról, akikkel meglehetősen közeli kapcsolatba kerülhetek pár km megtétele után. De hát a  bogarak ellen is van ellenszer: bukósisak, azt is lehet kapni, száz-kétszázezerért. De ha ma megyünk, nyílt hétvégén, az is van ám engedménnyel. A régi bukósisakot is beszámítják vagy nem? Azt nem, tévedtem. Nem baj, azt sem veszek.

- Mit akar?  A Harley Davidson kétszer ilyen drága és azon is elázik az esőben - mondja az eladó, pontosabban a „Dealer” mert ezeken a helyeken már nem eladó van ám, hanem business manager és dealer.

- Igen, de annak a megtérülési mutatója még a hőszivattyúnál is jobb.

- Mi az, hogy megtérülési mutató? Talán megkerülési mutató, ha ellopják? Ezeket el sem lopják.

- Nem érted te ezt bátyám - gondoltam magamban - csak az fontos, mikor térül meg!

- Nem érti, hogy ezt nem lopják?

- Dehogynem, mindent értek.

Amikor az emberek milliókért vesznek valamit, amit ha kihozunk a szalonból, már felét sem éri, ott nem érdekes, hogy mikor térül meg. Ha azonban valami olyat veszünk, ami a hosszú távú biztonságunkat jelenti ,  olcsóbban, mint egy ilyen motort, egy dolog a fontos: Mikor térül meg?

Javasolni fogom az AlphaInnotec hőszivattyúgyárnak, hogy krómozott kivitelben, kerekekkel is gyártsanak hőszivattyúkat, mert ha néha ki lehetne jönni vele a kazánházból, egy-két kört lehetne tenni vele a háztömb körül, azt mindenki látná. Pukkaszthatnánk  vele  a szomszédot. Másnap biztosan a szomszéd is venne egyet, még akkor is, ha a vásárlás pillanatában nem térül meg. Egész egyszerűen azért, mert biztonságos, olcsó és független a gáztól, ami fontos, mert ki tudja, meddig van?

Láttam egy meseszép négy millió hétszázezer forintos kétkerekűt. Rá volt írva.: „El van adva, ne ülj rá.” Nem ültem rá, pedig manapság csak álló helyzetben, a szobában biztonságos motorra ülni. A város egyre erőszakosabb. Tudják miért? Mert a mai budapesti autókból kispórolták a féket ezek a fránya nyugati autógyárak. Helyette csak gázpedált és dudát szereltek azokba a négykerekűkbe, amiket Magyarországra exportálnak.  Akárhová nyúlunk, csak dudát találunk. Nem borzasztó? Nem tehetünk róla! Minél több a lóerő, drágább az autó, a vezetéshez annál nagyobb mellényt kell felvennünk. Ugye tudják? Dudálunk, gázt adunk, káromkodunk, lovas nemzet vagyunk.

Ma bombát találtak a Moszkva téren.  Bummm! Elterelik a forgalmat, torlódás, szitkozódás. Most mi lesz veletek, budai erőszakosok? Dudáljatok, káromkodjatok, valami értelme legyen, hogy sokmilliósban ültök, hátha még a bomba is megijed tőletek, s visszaugrik a II. világháborúba. Nézze meg az ember!

Tényleg, egy bomba mennyi idő alatt térül meg?  

- Attól függ, hogy robbanáskor ott ülünk-e mellette.

 

Kategóriák: Gondolatok

2007. október 19.

Irány Svédország

Megint repülőn ülök, Irány Svédország. Reszkessetek svédek, jövök és minden eltanulok!

Svédországban van a legnagyobb kultúrája az alternatív energiák használatának, pedig Európában szinte itt van a leghidegebb. Mégis szinte minden második házban már hőszivattyúval fűtenek.

Az elmúlt héten kicsit hajszolt volt otthon az élet, mást se csináltam, mint aláírtam. A legkülönbözőbb adókat az államnak, mondanom sem kell, nagy örömmel. Milliókat visznek el a cégünktől, sokat kapunk érte. Tudják, lehet kapni egy szemüveget, amit ha felveszünk, látjuk rajta, mint kapunk a befizetett adónkért. Ezt a szemüveget csak bizonyos emberek kapják, pl. a minisztériumokban ingyen osztogatják. Ott látják, milyen jó, ha sok adót fizet a polgár, mert azt maradéktalanul visszaadják nekünk, utak, kórházak, juttatások formájában. Nem találom a minden látó szemüvegem, nem látom, amiről olyan sokat beszélnek a TV-ben.

Nekem nem akartok adni egy ilyen szuper mindenlátó szemüveget?   

Kategóriák: Gondolatok

2007. szeptember 19.

Talpbetét, fékbetét, ágybetét, támogatni kéne!!!

Igen, mi magyarok nagyon rendesek vagyunk. Nem zavarjuk meg a forgalmat, nem állunk meg segíteni az autópályán, nem tartunk fel senkit azzal, hogy a sárga villogót bekapcsoljuk azért, hogy valakinek segítsünk, kopik a kapcsoló, fogy az akku, mi inkább megyünk, nyomulunk, irány az előre.

Mi még a forgó ajtóban is mindenkit, minimum három körrel meg tudunk előzni. Ja, hogy csak fél kört kell menni, s máris kijuthatnánk? Az nem érdekes. Az előzés a lényeg. Villogva, okoskodás közben mindenkit leszorítani! A jó édes anyád, mit képzelsz? Menj már le…. csatakiáltásokkal mutatjuk meg, milyen ügyes gázpedálnyomók vagyunk. Nyomom a nyomodba, dudálok a nyakadba, szorítalak az árokba! Nyavalyás, a jó édes………! Ez igen, ez megy nekünk!

Kaptunk egy nagyon szép feladatot, Győrben 312 lakást kell hőszivattyúval, alternatív energiával ellátni. Fűtés, hűtés, mind nap- és földenergiával.  Művezetésről az M1-es autópályán hazafelé jövet a 30-as kilométerkőnél vettem észre, hogy két féknyom vezet az árokba. A féknyomok végén egy Mercedes Sprinter kis busz, a busz körül az árokban, vérző emberek. Románok voltak. A buszt most vehették, mert a rendszámtáblán ott volt a kis piros csík. Beszélni csak románul tudtak. A busz annyira össze volt törve, hogy alig lehetett felismerni. Megálltam, visszatolattam, a sárga villogót bekapcsoltam. Az enyém nem kopik!

- Hívtak már mentőt? Hívtak rendőrt? - kérdeztem. Nem értették, mondtak ugyan valamit románul, azt viszont én nem értettem. Biztos, ami biztos, telefonálok a rendőrségnek. Tárcsáztam a 107-est.

- Jó napot mondtam - miután a kétszázadik csengetésre felvették a telefont- az M1-es úton a 30-as km kőnél az árokban... - nem hagyta végig mondani, amit akarok.

- Kapcsolom az autópálya rendőrséget- közölte velem egy érdektelen hang a telefonban.

Újabb 200 csöngetés, talán 201, de azt már fel sem vették. Meguntam, hívtam a tűzoltókat, majd a mentőket. Ők felvették azonnal.

- Igen, azonnal intézkedünk. Súlyos sérült van? Nem tudom, mindenki él.

Több mint 30 percet vártunk, amíg odaért a mentőautó, majd a tűzoltó és még egy, még nagyobb tűzoltóautó. A rendőrök 45 perc múlva értek oda, mondván sok dolguk volt máshol. Ez alatt a 30 perc alatt, akár hiszik, akár nem, egyetlen autó sem állt meg, hogy segítsenek. Senkit nem érdekelt, hogy tőlük pár centire valaki bajban van. Nem lehetett a sérülteken látni, hogy román állampolgárok. Ugyanolyan közönnyel haladtak volna el minden ember mellett.

Önök szerint miért? Lehet, hogy a TV és rádiócsatornákon a sok hazug politikus, a horror és gyilkosságos filmek helyett meg kellene az embereket tanítani emberségre? Ismerjük mi még ezt a fogalmat? Lehet, hogy a TV stábok fizetése attól függ, hogy 2 tonna hazugság és 3 000 liter vér kifolyik-e a képernyőről? Vannak még filmek, amik a szépre és az értelmes életre tanítanak? Igen, mi magyarok, nagyon rendesek vagyunk. Nem zavarjuk meg a forgalmat, nem tartunk fel senkit, lökdösünk mindenkit inkább előre. Ha nem bírja a nyavalyás, eltapossuk, hanyatt fektetjük, legyőzzük!

Gondolkoztak már azon, hogy egy szabad taxis miért rohan állandóan, miért nem enged előre soha senkit? Nem mindegy neki, hogy hol inti le az utas? Ha lassabban megy, talán épp akkor nem halasztaná el az útszélén integető, utazni vágyó áldozatát.

Mi a véleményük, ha repkedő 20 000.- forintosokat láttak volna az autósok, akkor is ilyen közönnyel száguldottak volna tovább? Lehet, hogy akkor hirtelen eszükbe jutott volna, hogy a középső pedállal fékezni is lehet? Meg is lehet állni, talpukra is lehetne állni, s nekiindulhatnának segíteni embertársainkon? Az is lehet, hogy a talpbetét és a fékbetét drága.

Igen, igen, a probléma itt van elásva! Megvan, megvan! Ez a megoldás. Talpbetét, fékbetét, ágybetét, támogatni kéne!!! Kérjünk rá pénzt az EU-tól! Hát ennek a Gyurcsánynak még ez sem jutott eszébe? J

Kategóriák: Gondolatok

2007. április 26.

A nem működő elektromágnes, mint egy ócska vasdarab előbb-utóbb zúzdába kerül...

Milyen kár, hogy az ország 93%-a nem figyelt oda a fizika órán, amikor az elektromágnest tanították! Hogyan is működik?

Mint tudjuk, minden nagy részecske kis részecskék tömegéből áll. A kis részecskék még kisebb részecskékből állnak, s ez így megy egészen a protonokig és az elektronokig, amelyek Liliput országból a legkisebbek közé tartoznak. Kicsi a bors, de erős, mondja a közmondás. Mit is csinálnak ezek a kis elektronok? Rohangálnak a protonok és a neutronok körül, közben elektromágneses erőt fejtenek ki. (Valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor egy motorcsónak a Balaton tükörsima vízén húz egy, majd több hullámgödröt. A száguldó motorcsónak ezt felhasználni nem tudja, de a vízben lévő részecskéket képes odébb sodorni.)

Tehát a körbe-körbe rohangáló elektronok nagyon pici, mégis erős mágneses teret hoznak létre.

Hogyan is szólt a jobbkéz szabály a fizikában? Emlékszünk még halványan rá?

Ha a jobb kezünk ujjai irányában repül az elektron, akkor a hüvelykujjunk irányában jön létre a mágneses erő. A vasdarabban - mint Magyarországon az emberek - a kis elektronok össze-vissza rohangálnak, ezért azután, ezek a kis szaladgáló részecskék által létrehozott mágneses erő arra fordítódik, hogy egymás erejét kioltsák, egymás energiáját lerombolják. Nincs jobb dolog, mint a másiknak kárt okozni, nem igaz? Kifelé semmilyen erőt ezek után nem képviselnek, gyengévé vállnak, előléphetnek ócska vasdarabbá, s elfoglalhatják helyüket valamelyik szemétdombon.

Ha a sok kis mágneses erő és a sok kis magyar ember ha összefogna ahelyett, hogy gyilkolják, tönkreteszik egymást, még sokra is vihetnék. Az egyik erős elektromágnes, a másik erős nemzet lehetne. Felemelhetnének autót, mozdonyt és bármit, amihez kedvük van.

De nem! Fontos az egymás elleni dolgozás, míg mindketten, a kis vasdarab és mi is a vastelepen végezzük majd, ahol előbb utóbb jön egy nagy szörny és bezúz minket valahová, ahonnan soha többé nem állhatunk fel, nem válhatunk erős elektromágnessé.

Mi kell ahhoz, hogy a kis vasdarabból elektromágnes legyen? Egy főnök.

Ha a vasdarabban össze-vissza rohangáló elektronokat egy irányba állítanánk, az összeadódó sok kicsi elektromágneses erő összeadódna, egy irányban hatna. Mindent meg tudna mozdítani, mindent fel tudna emelni, csodákra lenne képes. Csodákra lennénk képesek.

Mit is csinál az elektromágnesben a főnök?

A vasdarabra kell egy vékony kis drótot tekerni, ahová nagyon kis áramot kell vezetni. Ez a pici áram elég ahhoz, hogy a rendezetlen mozgást végző elektronok egy irányba álljanak ( ill. egy irányba mozogjanak), a sok kis mágneses erő összeadódjon, mind egy irányba hasson. Mondhatnám úgy is, hogy egy értelmes főnök füttyent egyet és a sok kis értelmes elektron egy pillanat alatt egy irányba fejti ki, az így összevontan már borzasztóan erős hatását.

Mi kell ahhoz, hogy nálunk magyaroknál is mindez összejöjjön?

Egy főnök, aki mindig jót mond és jókor, a szót fogadó kis elektronokról nem is beszélve. Önök szerint van még ilyen nálunk? Leszünk mi még valaha erős elektromágnes?

Kategóriák: Gondolatok