2007. október 23.
Hőszivattyúk a hideg északon
|
Fúrógép, aminek a gránit sem akadály |
2007 október 23.-ika van. Svédországban ülök egy kis szállodai szobában. Az interneten olvasom, mi történik otthon. Mikor lesz már végre rend? Mikor jönnek végre rá az emberek, hogy dolgozni és nem hőbörögni kell?
Nem igazán jó szokás, de lassan nálunk már népszokás. Nagyon sokat gondolkozom azon, miért nem megy nekünk? Talán azért, mert középen vagyunk? Az ukránok és az osztrákok, nyugat és kelet között. Nézzük, hogyan élnek nyugaton, de úgy szeretnénk dolgozni ahogy azt keleten teszik.
Munka nyema, luxus maximum. No persze, hát ez biza nem megy! Vagy csak jobbra nézzünk - nincs munka, nincs jólét - vagy csak balra, de akkor dolgozzunk is! Itt Svédországban az elmúlt napokban tanulmányoztam, mi történik az energia terén, hogyan használják az alternatív energiát. Kerestem a kolbászkerítéseket. Nem találtam. Az emberek nagyon szorgalmasan dolgoznak, s nem igazán keresnek többet, mint mi otthon. Akár hiszik, akár nem, itt sincs kolbászból a kerítés.
Kapaszkodjanak uraim, Svédországban előirányozták, hogy 2011-ig gáztól függetlenné kell tenni az országot. Az országban annyian élnek, mint Magyarországon, mégis több ezerszer annyi épületben alternatív energiát, hőszivattyút használnak, mint nálunk. Vajon miért? Mert elment az eszük?
Nem! Egész egyszerűen előrelátók. Nekünk is a sok pórhintés helyett arra kellene törekedni, hogy előre gondolkozzunk. Vizsgáljuk meg, mint csinálnak a nyugati országok és miért?
Volt egy fizika tanárom, Zoli bácsi.
Kossuth díjas fizikus volt, mégis nagyon szerényen élt és csak véletlenül tudtuk meg, hogy ilyen magas kitüntetése is van. Szerintem ő tolt ki velem, de rendesen. Mindig azt mondta:
- Tanulj sokat, vizsgáld meg mindennek az értelmét és nézz mindig a dolgok mögé. Mindennek van előzménye és következménye.
Zoli bácsi már legalább harminc éve nem él, de az ő utasítására vagyok itt most Göteborgban is. Miért döntöttek így a svédek és hogyan csinálják?
Évente több tízezer hőszivattyú - a svédeknél
Az elmúlt évben közel száz hőszivattyúval és napenergiával működő rendszert terveztünk és kiviteleztünk kollegáimmal. Ebbe a sok házba is majdnem belehaltunk, olyan sokat, szinte éjjel nappal dolgoztunk. Nem értettem, hogy csinálják a svédek, hogy hasonló országban, hasonló lélekszámmal több tízezer hőszivattyús rendszert telepítettek ugyanazon idő alatt. Már értem. Minden teljesen automatikusan és logikusan történik, s egyértelműen látják, mi a jövő. Minden holtvágány helyett törekednek arra, hogy elektromos áramot állítsanak elő és az épületek fűtését hőszivattyúkkal oldják meg. (Sokkal hidegebb van Svédországban, mint Magyarországon mégis a rendszer tökéletesen működik!)
Még a gránit sziklába is úgy hatolnak bele a svéd, norvég fúrógépek, mint kés a puha vajba. Fúrnak a sziklákba egy max. két 160 m-es furatot, beleteszik a szondát és máris kiaknázzák a földben rejlő végtelenül sok energiát. Másnap már negyedáron fűtik a házukat és állítják elő a meleg vizet. Másodpercre érkeznek a gépek, a munkások és nem 60 napot várnak egy nyavalyás engedélyre. Ja és a végén nem kell tízszer annyi munkát fordítani arra a vállalkozónak, hogy az elvégzett munka után a megrendelő kifizesse a munkadíjat.
A recept egyszerű:
- Nem ügyeskedni, hanem dolgozni kell, s ne felejtsük el Zoli bácsi szavait „Tanulj sokat, vizsgáld meg mindennek az értelmét és nézz mindig a dolgok mögé. Mindennek van előzménye és következménye.”
Ja, hogy már megint ismétlem önmagam? Nem baj!
Egyik este, hullafáradtan az egész napos svéd oktatás után, a szobámban - megint csak az interneten - olvastam az egyik szuper okos „otthoni szakértő” írását. Egy szerencsétlen megrendelővel a fél hegyet elhordatta, hogy lefektessék a geotermikus csöveket a kertjébe. Miért nem természetes, hogy ezek az amatőrök előbb tanulnak, s csak utána nevezik ki magukat turbó okos szenteknek, akik tanulás nélkül egyszer csak mindenhez értenek és osztják az igét.
Két kivitelezés között sokszor egyik szigetről a másikra kellett mennünk. Hajónk nagyon ügyesen kerülte ki a lapos kőzátonyokat. Minden kis kőkupac ki van világítva, hogy éjszaka a hajósok messze elkerüljék ezeket a kis tengeri csapdákat, zátonyokat.
Legjobb lenne talán, ha ezeket a már előbb említett turbó okos, minden tanulás nélkül magukat egyik percről a másikra a tudás pápájának kinevező urakat Szent Jánosnak hívnánk. Már csak reménykednünk kellene, hogy a Szentjánosbogarakhoz hasonlóan előbb-utóbb ők is világítanak majd. Milyen jó lenne. Messzire el lehetne őket kerülni.
Sajnos, nem világítanak, szedik is áldozataikat!
Kategóriák: HŐSZIVATTYÚ