2009. október 8.
Indulás Bécsbe, onnan Taiwanra
|
Taipei, 2009-10-07, éjfél előtt egy perccel
Meghívott Taiwan kormánya, hogy legyek 5 napra a vendége. Semmi mást nem kért cserébe, csak hogy nézzem meg Ázsia legnagyobb napelem kiállítását Taipein.
Érdekes módon otthon a kormány még arra sem kért meg, hogy egy percre legyek bárhol is a vendége. Sőt, még a létezésemről sem tudnak. Nem baj. Számítógép szedi az adót, kódszám alapján. Nekik csak az a fontos.
A repülő Bécsből indult, Bangkokban megállt egy órára tankolni, majd újra felszállás, irány Taipei. 18 óra repülés, egy helyben ülni, hát nem az igazi. 30 óra nem alvás után megérkeztem. Mindenre számítottam, de ami itt van, arra nem. Felhőkarcolók, bevásárlóközpontok, luxusautók, csillogás, kedves, mosolygós emberek tömege. Ha az ember elmegy Párizsba és összetolja a bevásárló központokat egy helyre, meg kell szorozni százzal és még nem érte el, ami itt van.
Egyetlen Demszky rudat nem látni a parkoló autók mellett a járdán, mégis tudnak parkolni az autók, s a gyalogosoknak is maradt elég helyük. Az is igaz, hogy nincs annyi munkája a karosszéria lakatosoknak.
Képzeljék el, a rendőrnek van egy világító botja. Egyszerűen azért, hogy messziről lehessen látni, mit mutogatnak. Merre kell menni. Segítenek az embereknek. Nálunk, ha ilyen világító botjuk lenne, hogyan tudnának elbújni a fa mögé és onnan kiugrani, ha valakit valamin rajta kell kapni? Fontos az inkognitó!
- Bújjunk el! Figyeljük a nyavalyást! Az sem baj, ha összetöri magát, majd megtanulja. A végén úgy is megbüntetjük. A bevétel a lényeg, nem az életben maradás.
Sajnos, az árak hasonlóak, mint otthon. De a fizetésük, hát az egy kicsit jobb. Sűrűbben élnek, mint mi, mégsincs az utcán tülekedés, tolakodás, koldusok százai. Több autó van, mint nálunk, mégsem érnek egymásba a parkoló őrök, mint otthon. Ki kellene jönni ide egy kicsit tanulni! Nincs szemét az utcán, nincs graffiti a falakon. Az emberek mosolyognak, kedvesek.
Rájöttem, miért. Pár nap múlva megírom.
Kategóriák: Gondolatok