2015. április 15.
Itt ülök Moszkvában, egyre lejjebb...
Tudják-e, mi a különbség aközött, hogy nő vagy férfi vásárol műszaki berendezést?
A nő, miután hazavisz egy műszaki cuccot, gondosan elolvassa annak leírását, akár többször is. Majd kezébe veszi, elrontja, eldobja, s megnyugtatja magát, hogy nincs is rá szüksége. A férfi nem olvas el semmit, félredobja a műszaki leírást, majd a frissen vásárolt szerkezetet kezébe veszi, rögtön elrontja, majd megjavítja, és sok-sok évig használja.
Ezt éreztem én is, amikor vasárnap megérkeztem a moszkvai szállodába, ahol csupán két hölgy volt, a recepciós és a takarítónő. Nem javítanak, rögtön cserélnek.
Először az ötödik emeleten kaptam szobát, ahol a hűtőszekrény olyan zajos volt, mintha egy T34-es tank motorját felejtették volna benne.
- Nyet rabotajet my szoba, brrrr, brrr, brrr - mentem le a recepcióra.
A recepciós először bambán nézett rám, miért brummogok a pultja előtt. Majd a takarítónővel kettesben felmentünk a szobába. Az istenverte hűtőszekrény épp nem működött. Éppen akkor nem működött!
- Rajtam nem fogsz ki, még a végén hülyének néznek és feleslegesen brummogtam a recepción - gondoltam magamban-, és alacsonyabb hőmérsékletre állítottam benne a kapcsolót. Rögtön beindult a benne működő harckocsi.
- Hm, hm, hm - motyogott a takarítónő, majd mutogatta, hogy kövessem.
Mentünk vissza a recepcióra. Valamit mondtak egymásnak, majd kaptam egy másik szobakulcsot, most már egy szinttel lejjebb, egy negyedik emeleten lévő szobában.
Egy szoba, ahol a hűtőszekrény csöndben van. Kiderült, hogy rossz, azért nincs hangja. Nem baj, úgy sem teszek bele semmit. Már nagyon álmos vagyok.
- Jót fürdök, azután megyek aludni, mert a “kedvenc” járatomhoz, a WizzAirhez már éjjel 2-kor fel kellett kelnem.
Gondosan, ahogy kell, a bőröndből mindent a polcokra, öltönyömet, kabátomat a vállfákra tettem. Nem tudok elaludni, amíg nincs körülöttem rend. Rossz szokás? Talán. Mindent elrendeztem, most már csak egy jó zuhanyozás és utána alvás.
Turbó szuper zuhanyfülke, benne mindenféle hókuszpók. Középen, derékmagasságban, egy ismeretlen váltócsappal lehet kiválasztani (persze cirill betűkkel felírva), hogy éppen honnan ömlik rád majd nagy sugárban a víz.
Először a víz hátbatámadott, persze, jó hideg volt. Mire végre kifolyt a hideg- és megjött a melegvíz, rájöttem, hogy a hasba vagy hátba támadó vízsugárral nem az igazi zuhanyozni. Váltottam a csapon, ettől viszont teljes gőzzel kezdett el ömleni a hidegvíz a fejemre. Ugrottam is akkorát, mint egy nikkelbolha. Harcolva a vízsugárral, lepecáztam a hosszú tömlő végén lévő, jó magasra helyezett zuhanyfejet, mondván, azt majd végre oda tudom irányítani, ahova a kedvem tartja, és nem ahova éppen a zuhanyfülke akarja.
Lassan már nem volt más vágyam, csak annyi, hogy a víz a tömlő végén lévő zuhanyfejen és ne máshol folyjon ki, s ne hideg, hanem meleg legyen végre. Szerencsémre a tömlő már a kezemben volt, amikor nagy nyomással a zuhanyfej elrepült a végéről. Durrant jó nagyot, még jó, hogy nem csinált kárt, mert rögtön vehettem volna a szállodának egy új zuhanykabint.
Befejeztem a melegvizes zuhanyozás helyetti, a hidegvíz elleni ugrálást, megtörölköztem, felöltöztem, s kezemben a zuhanyrózsával megjelentem megint a recepciós hölgy előtt.
- Brrr, brrr, brrr?- kérdezte, miközben rám nézett.
- Da, brr, brr, huss - válaszoltam oroszos kézzel-lábbal, miközben mutattam, hogy repült a zuhanyfej.
Hosszas magyarázkodás után végre megértette, hogy nem én szereltem le a zuhanyrózsát, hanem az magától döntött úgy, hogy lelövi azt, aki nem ugrik el időben előle.
- Ok, ok - mondta, mellesleg egy szót sem értettem belőle, s nagy gőzzel mutogatott a recepciós pult előtti fotelba. Csak nem a políciát hívja, hogy szétszedtem a szállodát?
20 percet kellett a fotelban üldögélnem. Kiderült, hogy az újonnan kapott, most már (egyre lejjebb) a harmadik emeleten lévő szobát előbb még ki kell takarítani. Olyan fáradt voltam, hogy a hideg vizes ugri-bugri hatása 10 perc után elmúlt, s már majdnem elaludtam a fotelban, mikor a takarítónő közölte, hogy költözhetek - egy órán belül már harmadszor - a meglepetésmentes, négy csillagos szobába.
Most már óvatosan nyitottam ki az ajtót. Vajon itt mi vár rám? Itt már majdnem minden rendben volt. Az is igaz, közben kezdtem alább adni az igényeimből.
A szobában nagyon meleg, plusz 26 fok volt. Bekapcsoltam a hűtést, ami várakozásom ellenére, rögtön, halkan el is kezdett működni. Rövid idő alatt felfűtötte (nem hűtötte) a szobát 30 fokra. Feladtam. Ha ez így megy egyre lejjebb, előbb-utóbb az utcán kötök ki. Átláttam a helyzetem, fene egye, ez legyen a legkisebb problémám. Inkább szellőztetek, és a klímát többet nem kapcsolom be.
Gyanútlanul kinyitottam az ablakot, és akkor jött az igazi meglepetés. Kiderült, hogy a szoba ablaka egy 4x4 sávos autópályára néz. Lassan kezdett semmi sem érdekelni. Annyi baj legyen, éjszaka talán az autósok is alszanak. De nem. Ezek 24 órában autóznak.
Hát ez van. Meg kell tanulnom zajban aludni, de legalább tudok zuhanyozni, s talán nem kell Moszkvában elszenvednem a zuhanyrózsa általi halált.
Lehet, ha a másodikon kapnék egy szobát, az jobb lenne? Elképzelhető, de már nem kockáztatok.
Kategóriák: Utazások