2008. február 27.
Még mindig Skóciában
Skócia fantasztikus
Tegnap, amikor a gépem leszállt Glasgow repülőterére, olyan vihar volt, hogy azt hittük, lefújja a szél a gépet a leszállópályáról. Szakadó eső, 8°C, szélvihar.
Az eső és a vihar soha nem érdekelt, mindig szerencsét hozott. Remélem, most is.
Igen. Beértünk az egyetemre, ahol gyönyörű házak, hangulatos kertek vártak minket. A híres „Campus”. Utoljára ezt az érzést Oxfordban éreztem, ahol egy rövid ideig tanultam. Érdekes módon mindenki angolul beszélt. Nem is akármilyen angolul. Skót tájszólással. Egyetlen skót szoknyás diákot, sőt még tanárt sem láttam. Kopott farmerben, edzőcipőben sétáló mosolygós embertömeg, diákok és tanárok vegyesen beszélgetve mindenhol. Igen, itt nekem is lenne kedvem tanulni. Minden megvan ahhoz, hogy az embert semmi más ne érdekelje, csak a tudomány.
Felmentünk a „Renewable Energy Scotland” (Megújuló Energia) tanszékre, ahol Hurry belekezdett abba, hogy miről is lenne szó.
- Tudod, itt Skóciában az állam maximálisan támogatja azokat az embereket, beruházásokat, akik megújuló energiát akarnak használni. Itt ugyanis mindenki független szeretne lenni, az amúgy is nemsokára elfogyó orosz gáztól.
- Na, itt van az én helyem - gondoltam. De komoly pofát vágtam, nehogy észrevegye, mindjárt kiugrok a bőrömből, remélve a várható szép feladatokat.
- Szóval arra gondoltam András, be tudnál-e segíteni a cégeddel nekünk, mert nagyon sok a munkánk s kevesen vagyunk. Voltam nálad Budapesten, láttam, hogy egész csapatoddal nagyon jól felkészült mérnök iroda vagytok. Láttam a munkáitokat és arra gondoltam, ha az anyagiakban is meg tudunk egyezni, dolgozhatnánk együtt.
Nehezemre esett még mindig komolynak látszani
Végre, végre valahol igénylik a munkánkat, valahol értékelnek és itt végre előrelátóak, nem várják meg, mire már tehetetlenek lesznek. Felkészülnek a jövőre. Ez az én világom.
- Természetesen boldogan dolgozom a Skót Egyetem Megújuló Energia osztályával.
Szívem szerint azonnal nekiálltam volna még ingyen is dolgozni. Nagyon jó, amikor az embert megbecsülik és igénylik a munkáját. Nem úgy, mint otthon, ahol sok esetben azt keresik, hogyan lehetne ellehetetleníteni azt, akinek még van kedve dolgozni.
Egymás kezébe csaptunk, most már csak a formaságok vannak hátra. A munka mindig egyszerűbb, mint utána a formaságok rendbe rakása.
Most délután van. Jó ez a nyugalom. Néha-néha megzavar a mobil telefonom. Felvegyem? Ne vegyem? Sokba kerül. Keresek én itt annyit, amennyibe egy otthonról hívott telefon kerül? Felveszem. De minek?
Az otthoni ideges hangulat bugyog ki a telefonból
- Mikor térül meg? Miért jó az nekem? - az hagyján, de ezért a telefonért még fizetnem is kell, sóhajtok nagyon, majd a telefont véletlenül lenyomom. Majd otthon. Elég nekem ebből ingyen is.
- Az Istenért, nézzen körül a világban, nem látja, hogy szinte minden héten emelik a gázolaj, benzin és a gáz árát? Lehet, hogy otthonról nem látni, amit innen Skóciából tisztán lát mindenki? Pár év, és gáz helyett csak az alternatív energiát lehet használni.
El kellene kezdeni gondolkozni azon, hogy miből lesz áramunk, amikor Putyin pajtás elzárja a gázt. Mindenki oda fog menni a konnektorhoz és egy pillanat alatt veri ki Magyarország biztosítékát a drága jó magyar polgárság. Azután mi lesz? Nem kéne már most erre felkészülni?
Kategóriák: Megújuló energiák