2011. október 10.
Meghalt a NAGY EMBER!
|
Már nem ül az asztalánál... |
Napok óta nincs kedvem semmihez. Meghalt a barátom. Tegnap volt a temetése.
- András - szólított meg valaki a temetőben - meghalt a Nagy Ember. Mi lesz most velünk?
Nem tudtam válaszolni. Napok óta nem tudok a kérdésekre válaszolni. Fél év óta nem hívtam fel. Miért? Pedig tudtam, hogy beteg, de nem hittem el, hogy Ő valaha is meghalhat. Meghalt. Már a temetőben van és már biztosan valahol ott fenn keresi a ceruzáját, rajzasztalát. Az is lehet, hogy már veszekszik az Úristennel, hogy az égiek rossz úton járnak. Nála nem lehet tudni, pedig mindig kiszámítható volt. Kívülről egy tüskés vaddisznó, belülről lágyszívű, nagyon jó ember volt. Mit csinálsz te átok, miért hagytál itt minket? Mi a francnak szívtad annyit az átkozott cigarettád? Azt mondtad mindig:
- Valamiben meg kell halni.
De miért ilyen korán? Neked küldetésed volt, még igazán maradhattál volna.
36 év nagy idő. Azóta sok házat terveztünk együtt, pedig nem igazán rózsásan indult a kapcsolatunk.
Karcsi, az ezüstműves telefonált, hogy jönne hozzám az építészével megbeszélni, hogyan alakítsuk ki az épületének fűtését. Jött is, jött vele az építész is (magas, pocakos, kopasz ember bajusszal).
- Szerintem ez így nem jó, az sem jó, ezt is, azt is át kellene alakítani. Hogy lehet ilyen gömbölyű házat tervezni? Nem tudom radiátorokkal követni - magyaráztam megrendelőnek és építésznek. Ők csak hallgattak, nem szóltak egy szót sem. Bólogattak.
Feleségem, aki akkor még építészhallgató volt, beszólt a dolgozószobám ajtaján.
- Gyere ki!
- Nem megyek, dolgozunk!
- Azonnal gyere ki! Nem érted?
Kínos volt, hogy a megrendelő és az építész előtt csak úgy kidirigált. Mivel láttam, hogy hajthatatlan, abbahagytam Karcsi és Imre egzecíroztatását és kimentem.
- Ez egy híres építész! Őt akarod te oktatni? Maradj nyugton és fogd be a szád.
- Ki a franc ez az építész? Hülyeségeket csinál, s nem tudom rendesen megoldani, amit akarnak.
Majd nagy okosan visszamentem a szobába, ahol folytattam a kioktatást.
Imre az elmúlt 36 évben többször is mondta nekem, bármiről beszéltünk vagy vitatkoztunk:
- Ki a franc is vagyok én? Miért is kellene rám hallgatni?
Most elment és nagyon hiányzik.
A telefonomban a száma az első helyen volt. Bármikor megnyomtam a gombot, a telefont rögtön felvette. Már hiába teszem, amit oly sokszor tettem meg. Nem hallom többet morcos hangját:
- Makovecz. Mondjad.
Mit is kérdezett tőlem, aki megszólított a temetőben?
- András, meghalt a Nagy Ember! Mi lesz most velünk?
Ma már tudom a választ:
Fel kell hozzá nőnünk és folytatnunk kell a tanításait. Most már nekünk kell nagy embernek lennünk, az esernyőt nem Imre tartja a fejünk felett, nekünk kell az esernyőbe kapaszkodni.
Kérek mindenkit, felejtse el a múltat és végre kezdje el építeni a jövőt! Senki rosszabb házat ne építsen, mint Imre. Az sem baj, ha gömbölyű, majd hozzáhajlítjuk a radiátorokat.
Kategóriák: Gondolatok