2009. január 4.
Minket a pénz impregnál!
A szilvesztert egy vidéki kis szállodában töltöttem. December 30.-án a szállodához tartva, útközben leadtam a munkát az autóalkatrész gyár mérnökének. Utána úgy döntöttem, kikapcsolom a telefonom és három napig nem csinálok semmit. Nem bírtam ki. A telefont bekapcsoltam, azért, mert nagyon hideg volt, s ha bárkinek problémája van a hőszivattyújával, elérjen. Hál’Istennek és az AlphainnoTec hőszivattyúk profizmusának, nyugodt szilveszterem volt.
Egyik nap lementem a mini kerek melegvizes medencébe, a dagonyába. Mellettem, nyakában 1 cm-es aranyláncokkal, két totál tetovált kopasz fiú beszélgetett. Ja, és a fülükben is volt egy-egy aranykarika.
- Emlékszel még, a piacon mekkora bulikat csináltunk?
- Hogyne emlékeznék ba..meg.
- Képzeld múltkor bejött hozzám a Julcsi a piacról. Ha látnád, mennyire megöregedett. Egy vacak ronccsal jött. Teljesen elszegényedett, megöregedett. Neked ba…meg milyen autód van?
- Mercedes.
- Hát igen, az a márka - mondta, miközben aranykarkötőjét megvillantotta a vízből, az is volt vagy fél kiló - nekem is.
- Viszont te milyen jól nézel ki, semmit nem változtál 20 év alatt.
- Te sem öregem, tisztára olyan vagy, mint amikor megismertelek.
- Tudod miért ba… meg? Mert minket impregnál a pénz!
Most már mindent értek, páran azért harácsolnak teljes gőzzel, mert azt hiszik, örök életűek lesznek.
Kategóriák: Gondolatok