2007. február 14.
Napenergia, földenergia, levegőkazán
|
Föld-víz hõszivattyú |
Naplopók, szélhámosok, hőszivattyú kuruzslók
1980 nyarán Los Angelesben találkoztam először Teller Edével a világhírű atomfizikussal. Szent István napja volt, már mindenki várta. Észre sem vettük, amikor megérkezett, olyan szerényen vegyült el a várokozó tömeg között. A sűrű szemöldöke alatt élénk szemek, aki egyszer találkozott és beszélt vele, egész életében emlékezik rá.
Mielőtt felvettek az egyetemre, Varga Zoltán fizika tanáromnak köszönhetően nagyon jól szerepeltem az országos matematika és fizika versenyen. A nyertesek között voltam. Majd szétpukkadtam büszkeségemtől, s amikor az igazi nagy fizikus előtt álltam, azt hittem én is értek a fizikához. Nagyon gyorsan döbbentem rá, hogy még van mit tanulnom, nem is kevés.
Szerencsém volt, Ede bácsi az atombomba felfedezője kinézett magának. Sokat voltunk együtt, sokat tanított, a vele töltött együttlét meghatározta egész életem. Már akkor papoltam neki:
- Ede bácsi, miért nem használjuk a napenergiát, a geotermikus energiát? - üldöztem kérdéseimmel.
- Tanuld meg gyerek - mondta miközben bajusznak is használható sűrű szemöldökét összevonta, s fantasztikusan tiszta tekintetét rám fordította - nincs napenergia, nincs földenergia, nincs atomenergia, MINDIG CSAK FELADAT VAN, s azt hogyan oldod meg, az képességeidtől, leleményességedtől függ. Minden történet más, lehet, hogy a legjobb megoldás egy atomreaktort építeni, de az is lehet, akkor cselekszel a legjobban, ha tüzet raksz a szoba közepébe.
Ede bácsi kristálytisztán beszélt magyarul. Egyszer megkérdeztem tőle:
- Ede bácsi, már évek óta nem volt Magyarországon, hogy lehet, hogy semmi akcentusa nincs?
- Tanuld meg fiam- válaszolta - akinek van elég polc a fejében a tiszta magyarnak és a tiszta angolnak, az soha nem keveri, csak akinek nincs elég hely ott fönn, az keveri a dolgokat.
Milyen igaza volt. Ezt sok külföldre szakadt hazánkfiának elmeséltem, mikor tört angolsággal játszották az eszüket, s már egy hónap külföldi tartózkodás után „én törni magyar………….” kifejezéssel álltak meg a szoba közepén.
Mondatait nem felejtettem el. Azóta is mindíg keresem, mi a feladat, hogyan lehet azt legjobban megoldani. Hogyan csinálnám, ha magamnak csinálnám? Hol van Ede bácsi a mai szélhámosokhoz, kuruzslókhoz? Mennyivel jobb volt vele lenni, mint ma a sok csibész, csaló között élni. Hozzá nem értők tömege, szöveg a köbön, tudás nulla, sok-sok hókuszpók.
Semmi értelme ma már egyetemre járni, tanulni, éjszakázni, nélkülözni. Bárki bármit csinálhat, kinevezheti magát bankárnak, kulcsárnak, egyetemi tanárnak. Senki nem kérdezi meg, igaz-e. Senkinek nem tűnik fel a csalás. Lehet ma már mindenki tanulás nélkül akárki, jogász, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, űrhajós és miniszter. Egy a lényeg, jó autóból szállj ki, jól nézzen ki az öltönyöd, legyen fényes a cipőd, s legyen nagy a dumád.
Volt egy aranyos titkárnőm. Szép nagy darab lány volt, de minden alkatrésze gyönyörű volt, a keze, a lába, a foga, az alakja, szóval minden. Teljesen természetes, hogy egyszer csak elkezdett nőni a pocakja, jött a gyerek. Örültem is a dolognak, de rossz volt, hogy nemsokára elmegy és nem lesz mellettem, talán több mint három évig. A gyerek megjött, Ő ment, gyesre.
Hirdetés, titkárnők, nem is egy, közel 60 jelentkezett. Két napig válogatás, nem kívánom senkinek. Kiválasztottam egy középkorú hölgyet, mondván ő már nem nyüzsög annyit, talán nem lesz vele annyi baj, végzi majd rendesen a munkáját. Megnyerő külseje volt, dolgozni ugyan nem nagyon szeretett, soha nem volt a helyén, de mosolyával kedvesen fogadta a megrendelőket, ha véletlenül előkerült. Vezetni viszont, azt tudott, engem is sokáig az oromnál fogva...
folyt. köv.
Kategóriák: HŐSZIVATTYÚ