2015. június 4.

Négy tanár és egy megrendelő

Ők azok, akik az életemet irányba állították.

1. tanár

Még a középiskolában, már nem tudom miért, a szünetben átnéztem egy fizika feladatot. Fejembe vettem, hogy ha a fene fenét eszik is, megértem a feladatot. Az órán Zoli bácsi, a fizika tanár (aki Kossuth-díjas fizikus volt, csak büntetésből volt az újpesti Könyves Kálmán gimnáziumban) épp azt a feladatot kérdezte meg, amit próbáltam a szünetben magamtól megérteni.

Jelentkeztem, és a Zoli bácsi által feltett kérdésre az osztályban egyedül én tudtam a választ. Ettől az életem megváltozott. A nagyon okos és szerény fizika tanárom, talán életében először, tévedett. Tévesen úgy döntött, hogy értek a fizikához, és elkezdett különórákon, délutáni beszélgetéseken tanítani. Nagyon élveztem, már akkor nagyon szerettem az okos embereket. Cserébe én segítettem neki a fizikaszertárban takarítani, könyveket rendezgetni, a mérési eszközöket karbantartani. Mindent olyan egyszerűen mondott el:

Nem árt, ha tudod, akkor érted az anyagot - tanított - ha már olyan egyszerűen tudod elmondani, hogy egy óvodás is megértse. (Később 10 évig tanítottam fizikát az orvosi egyetemre jelentkezőknek. Tanítványaim közül majdnem mindenkit felvettek. Ma több száz orvos barátom van, akik akkor a tanítványaim voltak, és azóta híres orvosok lettek. Akikkel azóta beszéltem, mindegyikük még ma is szereti a fizikát.)

Egyszer, egy létra tetején, egy érdekes gótbetűs fizika könyvet próbáltam megszabadítani ezer éves porától a fizikaszertárban. Kinyitottam. Nagyon furcsa gótbetű nézett velem szembe.

Zoli bácsi - szóltam le az akkor már csodált fizikatanáromnak a létráról - milyen betű ez itt?

Becsukta a szemét, kicsit lábujjhegyre emelkedett (mindig így tett, amikor gondolkozott), majd miután visszaereszkedett a földre és a szemét kinyitotta, elmondta a fél kilométer hosszú, gótbetűs fizika képletet. Pedig én csak egy betűt kérdeztem.

Mondanom sem kell, majdnem leestem a létráról. Lehetetlen! Hogy a fenébe tud valaki megjegyezni egy ilyen hosszú, már több tíz éves porpárna alatt szunnyadó képletet?

Nagyon egyszerűen - mondta - soha ne a képletet jegyezd meg. Mindig a tartalmát, hogy a képlet milyen törvényszerűséget ír le, a benne lévő részletek egyenes, fordított, négyzetes vagy milyen egyéb arányban határozzák meg az adott fizikai folyamatot. Ha csak a képletet tanulod be, mint egy papagáj, azt hamar elfelejted. Ha a mögötte lévő értelmet megérted, azt nem felejted el soha.

Egy évvel később, a nulla fizika tudásszintemről, a megváltozott gondolkodásmódomtól, amit Zoli bácsinak köszönhetek, országos fizika versenydöntős lettem. Ma is imádom a fizikát, ami egész életemet széppé tette. A fizika tudása a logikus gondolkodás alapja. (Néhány politikusnak sem ártana egy-két fizika órát venni.)

2. tanár

A létra nekem mindig valami újat hozott az életembe.

Szerencsémre Oxfordban is tanultam egy kicsit. Az órára egy srác mindig létrával érkezett. Szép nyugodtan felmászott a létra tetejére, és ott jegyzetelte az órán elhangzottakat. Marylin Gibson, a tanárnő, amikor elkezdte az órát, még csak meg sem döbbent azon, hogy egy jómadár a létra tetején ül a tanterem kellős közepén.

Jó néhány óra után Marylin megkérdezte a létrás diákot:

Engem nem zavar, ha a létrán vagy akár a csilláron ülsz, ha figyelsz, jegyzetelsz és majd a vizsgán tudsz. De minek kell neked ehhez a létra, amit minden nap becipelsz ide a terembe?
Mert lenn egyszerűen fázom, s ha arra koncentrálok, hogy fázom, nem tudok figyelni.
Rendben van - mondta Marilyn - tedd azt, csak le ne ess onnan valamelyikünk fejére.

Úgy látszik, több létra volt náluk otthon, mint pulóver.

A tanulság fontos! Mindegy, hol tanulsz, a kémény tövében, a kémény vagy a létra tetején, a homokozóban, a dolgozó- vagy a hálószobádban, az fontos, hogy utána tudj.

3. tanár

Sajnos, Teller Ede világhírű atomfizikus mellett csak rövid ideig lehettem, az 1980-as években, Los Angelesben.

Ede bácsi - mondtam neki - az atomfizika semmi, a napenergia az igazi. Nem kell érte sokat tenni, csak egyszerűen be kell fogni és fel kell használni. Egyszerű fekete gumicső, nem mindenféle gyorsító, meg hókusz-pókusz. Imádtam az öreget ugratni.

Rám nézett, összevonta sűrű szemöldökét, s nagyon komolyra fordítva a szót, a következőket mondta:

Tanuld meg, soha ne egy tárgyat vagy egy elméletet figyelj. Az optimális megoldást találd meg. Lehet, hogy az adott esetben a legegyszerűbb, ha a szobában felszeded a parkettát és abból raksz tüzet. Az is lehet, hogy egy mini atomerőművet kell építened a fűtendő épület mellé. Fontos az optimum, az adott igényeknek megfelelő legjobb megoldás megtalálása. Tudj sokat, hogy mindig megtaláld a legegyszerűbbet és a legjobbat.

Az „optimális” szót nagyon sokszor használta, nagyon fontosnak tartotta. Azóta is, ha csak lehet, megpróbálom én is az adott feladatnál a legjobb, a legoptimálisabb megoldást megtalálni.

Ede bácsi kristálytisztán beszélte a magyart, pedig akkor már évtizedek óta nem itthon élt.

Ede bácsi - kérdeztem tőle az egyik reggel - hogy lehet, hogy ennyire kristálytisztán, minden akcentus nélkül beszéli az angolt és a magyart is?
Tanuld meg fiam - válaszolta - akinek az agyában elég hely van a tiszta angolnak és a tiszta magyarnak, az soha azt nem keveri, kristálytisztán beszéli mindkét nyelvet.

Azóta figyelem külföldre szakadt hazánk fiait és amikor hallom a megjátszós akcentusukat, mindig az jut eszembe, amit Ede bácsi mondott:

Na, ennek sincs elég tárolója az agyában.

4. tanár

A tokiói egyetemre először a diákjaimnak köszönhetően jutottam ki.

Magyarországra jött egy híres japán professzor, s a Pomezsánszky György által vezetett „Felkínálom” című műsorban közzé tett egy felhívást:

Olyan szakembert keresünk, aki jártas a nap- és alternatív energiákban. Japánban, a tokiói egyetemen képeznénk ki speciális enegiatakarékos rendszerek tervezésére, fejlesztésére, különösen az OM szuper energia takarékos épületeknél.

Sok diákom jelentkezett a felhívásra. A professzor megkérdezte tőlük, hogy honnan hallottak már a napenergiáról, az alternatív és geotermikus energiákról. (Mindez az 1980-as évek közepén történt.

Léderer tanár úrtól - volt a válasz.

Okumura professzor a harmadik diákom válasza után úgy döntött, hogy nem a diákokat, hanem a tanárukat, vagyis engem visz ki Japánba. Így kerültem először a számomra ez idáig ismeretlen, de csodálatos világba 1985-ben.

A meghívás váratlanul ért, mert a felhívás ideje alatt külföldön voltam. Péntek délelőtt jöttem haza, délután megszólalt a telefon:

Pomezsánszky György vagyok. Talán ismeri a TV „Felkínálom” műsorát, amit én vezetek. Szeretném Önnel közölni, hogy a világhírű Okumura professzor Önt hívta meg Japánba az egyetemre, ahol fizetik a tanulmányait. Szerdán, pár nap múlva kellene repülnie Tokióba. Van ennek akadálya?
Nincs semmi akadálya - válaszoltam - miért is lenne? - a telefon majdnem kiesett a kezemből. Még a szennyessel teli bőrönd fölött állva hallgatom az idáig csak a TV-ből ismert hírességet, aki azt mondja, hogy 4 nap múlva repülnöm kell Japánba, a tokiói egyetemre tanulni.

Feszes menet volt. Okumura professzor nagyon kedves ember, de úgy hajtott, hogy majdnem belehaltam. Sokat tanultam tőle.

Többször voltam aztán később is Tokióban, az egyetemen. Okumura professzornak is sokat köszönhetek. A legszebb egyetemi diplomámat tőle kaptam.

Talán életem legszebb hete volt, amikor Zöld András professzorral egy hetet tölthettem a japán egyetem híres fakultásán. Két nagyon okos professzorral lehettem a világ talán leghíresebb oktatási intézményében. Zöld András professzor esténként az alvó helyünkön, egy tatamin órákat állt fejen, és úgy tanított. Mondta ugyan nekem, hogy próbáljak meg én is fejen állni, akkor fejembe száll a vér és sokkal okosabb leszek. Akkor sem tudtam, azóta sem tudok fejen állni. Talán ezért nem leszek soha olyan okos, mint Zöld professzor.

Amikor Japánból hazajöttem, több OM rendszerű napházat terveztem. Ezeket a házakat a tulajdonosaik nagyon szeretik, mert alacsony beruházási költségük mellett még az üzemelési költségük is nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a hagyományos épületeké.

Az egyik legszebb OM házat Nagyrédére még Makovecz Imrével terveztük, több mint 10 éve. A tulajdonos nagyon szereti, nem csak az alacsony üzemköltsége miatt, hanem azt mondja, szinte soha nem kell takarítani a házban, mert a túlnyomásos szellőzőrendszer miatt, ami az OM rendszerek egyik fontos alapeleme, a por egyszerűen nem tud a lakásba bemenni.

A megrendelő

Szűcs Imrének (ő az első megrendelőim egyike volt) köszönhetem, hogy már többször bejártam az egész világot.

Még a 80-as években bízott meg, hogy szerezzek neki napkollektorokat. Kezembe nyomta a pénzt, azzal mentem ki Németországba, az ISH épületgépészeti világkiállításra.

Egy nagyon szép kiállítási standon egy csomó szépen kivitelezett, görög napkollektort láttam.

Ez kell nekem, ettől rendelem meg Imre napkollektorait - gondoltam magamban.

Egymás kezébe csaptunk, aláírtunk egy nyúlfarknyi szerződést, s a kollektor árát átadtam neki (én hülye, előre).

Hónapok teltek el, de a napkollektorok csak nem akartak megérkezni. El kellett mennem Görögországba, kérdőre vonni a napkollektor gyárost: miért nem szállítja le végre a napkollektorokat?

Athénban, a repülőtéren taxiba ültem és egyből a napkollektor gyárba mentem. Kővé meredtem, amikor kiszálltam a már több, mint egy millió kilométert futott, rozzant Mercedes taxiból, mert az egy nagy gyár helyett egy kis garázs előtt állt meg.

Akár hiszik, akár nem, egy garázs volt a szép standon kiállító napkollektor gyáros gyára. A garázsban krampácsolta össze a napkollektorokat. Nem sok kellett ahhoz, hogy ott rögtön az ajtóban fel ne akasszam egy szögre az egy ötven magas, törpe trógert. Úgy megijedt, amikor meglátott, hogy az előlegben felvett pénzt azonnal visszaadta.

Akkor ott, Athénban, a garázsajtóban fogadtam meg, hogy ezentúl csak attól rendelek, vásárolok bármit vagy tervezem be, ha legalább egyszer, de inkább többször voltam már a gyárában, irodájában.

Így hát a görög törpe tróger és Szűcs Imre tehet arról, hogy minden pénzemet utazásra költöm, s mindenhol a legjobbat keresem.

Okumura professzor ismerte a Trabantot. (Úgy látszik a Trabant híre még Japánig is elért.)

Ha egy Trabant karosszériába beleteszed a világ legenergiatakarékosabb motorját, az akkor sem lesz a világ legenergiatakarékosabb autója. Fontos, melyik gyárból vesszük és tesszük be az autóba a futóművet, a karosszériát, a motort, sebességváltót, s sorolhatnám még az alkatrészeket hajnalig.

Ugyanez vonatkozik a szuper energiatakarékos épületekre is. Nagyon nem mindegy, honnan és milyen termékek kerülnek be az épületbe.

Ha egy OM házból majdnem passzívházat csinálunk, s abba a legjobb hőszivattyút, napelemet, napkollektort, csapadékvíz- és szennyvíz tárolót tervezzük, már csak a fűtési, hűtési, rendszerből kell a legjobbat választani.

Világ körüli útjaimon mindenből a legjobbat próbáltam megtalálni. Ahogy Teller Ede mondta, az optimálisat, ami ár-érték arányban a legjobb. Ma már ezen cégek termékeiből gyúrjuk össze a legjobbat, ár-érték arányban a legkedvezőbbet, amit BASEES házaknak hívunk. Egyre nagyobb az igény ezekre a házakra.

A BASEES (Beautiful And Super Energy Economical Houses) házak a jövő házai. Erről és a berendezéseikről írok majd a következő cikkemben.

Kategóriák: Gondolatok

« Vissza