2008. február 29.
Pénz az ablakban, megint csak egy trófea
Indulás haza
A reggelit olyan korán kaptam, hogy még a konyha sem volt nyitva. Tálcán hozták a szobámba, mint valami főúrnak. Nem mondom jó dolog, amikor az embert kényeztetik. Volt minden a tálcán, mi szem-szájnak ingere. Be is laktam jól, csak úgy csúszott le a sok jó skót kaja. Barna puding, fehér puding, kornflake meg minden, amit nem kellett volna megennem. Tudják, mi az a barna puding? Véres hurka. Kora reggel. Fene az izlésüket.
Túl voltam a reggelin, legalább is a felén. Kiálltam a diákszálló elő, ami több volt, mint egy öt csillagos szálloda, persze diákoknak kifizethető áron. De jó lett volna itt diáknak lenni! Nincs más dolguk, mint tanulni, ha kell tálcáról reggelizni, sportolni, a francba, nálunk miért nem így van? Hagy okosodjon a diák, ők vezetik majd az országot, ők keresik meg nekünk a nyugdíjat. Vagy nem? Nagyon nyugodt nem vagyok.
Megjött Hurry
A szokásos eleganciájával kanyarodott a luxus szállodának is nevezhető diákotthon elé. Betettem a csomagokat a csomagtérbe és elfoglaltam a helyem a baloldalon, ugyanis itt épp nincs útban a kormány, mert ezek a fránya angolok mindent másképp csinálnak. Még menni is csak a túl oldalon tudnak. Tudják, itt hogyan van a jobbkéz szabály? Nem fogják elhinni, itt is a jobbról jövő járműveket kell előre engedni. Sokkal logikusabb, mint otthon. Hogy miért?
Gondoljunk csak bele, itt a vezető a jobb oldalon ül. Ha jön egy autó jobbról, azt a jobb oldalon ülő vezető tökéletesen látja. Nem úgy mint otthon, ahol nagyfejű barátomtól soha nem látok jobbra. Mivel mindenki a saját kis életét félti, gyorsan megáll, a jobbról jött autót elengedi, mert még mindig jobb, mintha belejött volna. Nem kell megjegyezniük semmit, csak azt, hogy minden a jobb oldalon történik. Jobb oldalon vezet, jobbról járművet elengedi, s még a munkáját is a jobbik helyen végzi, itt nyugaton. Bezzeg mi, büszkék vagyunk arra, hogy minden a baloldalon az igazi.
Csak 160 km-t kell menni hihetetlen csúcsforgalomban, s máris elérjük Glasgow-t. Karambol. Rendőrség, sziréna, egy óra várakozás, majd újra el kezd araszolni a sor.
Hát, a repülőt már nem érem el
Skót barátom telefonál a kocsiból a titkárnőjének.
- András - (mármint Endru), mert itt így hívnak - nem éri el a budapesti gépet. Megnézné interneten, hogy mit lehet tenni.
Hosszú csönd, majd megszólal a telefon. A kihangosítóban hallom, direkt örül a titkárnő annak, hogy lekéstem a gépet.
- Van egy gép Dublinba (Írország fővárosa), azzal kellene menni Endrunak. Ha már Endru, (mármint én), ott van megnézhetné a Stirling office hőszivattyúját, miért állt le már megint? Nem kellene nekünk menni!
Hurry felém fordul:
- Megteszed Endru?
- Hát hogy a fenébe ne? Mit nekem Edinburgh, Glasgow, Dublin? Ahol hőszivattyú van, ott munka is van. Csak a pénz hiányzik mindig, vagy mondtam már? Tudják, a trófea jön, a pénz marad.
Irány Dublin
Leszálltunk. A váróban egy ember kezében nevem írva egy nagy papírra, s a taxi vár már az ajtóban. Húsz percet megyünk. Megérkezünk. Vadonatúj épület előtt állunk. Mutatják az utat.
- Te jó Isten, hogyan találom meg a hibát? Új rendszer, nagy ház, bonyolult rendszer. Azt sem tudom, mi merre van? De hát nem éghetek le sem a skótok, sem az írek előtt. Három óra múlva indul a repülőm haza, addig hogyan tudok kitalálni bármit? Lesz, ami lesz. Irány előre.
Milyen jó, hogy Írországban is akadnak hülyék. Egész egyszerűen a hőszivattyú főkapcsolóját, ami hasonlít a világítás főkapcsolójára, néha a portás lekapcsolja. Most is ezt tette. Két perc alatt találtam meg a hibát, egész egyszerűen csak azért, mert a hőszivattyú egy sötét helyiségben volt, ahol, ha nem kapcsolom fel a világítási főkapcsolót, soha nem találom meg, merre is van a hőszivattyú. Mr. portás lekapcsolja, kimegy, majd csodálkozik, ha utána hideg van.
Most persze azt hiszik, hogy én turbó szuper okos vagyok, pedig egyszerűen csak a sötétben én sem látok.
Már a repülőn ülök
Mellettem egy kislány, aki Dublinban ápolónő. 27 éves. Egy éve jött ki a barátjával dolgozni. Van ugyan honvágya, de a stresszmentes, biztonságos élet mindennél többet ér számára. Nem kell idegeskedni, hogy a számlákat hó végén ki tudja-e fizetni. Napi nyolc óra mellett marad annyi, hogy néha még étterembe is el tudnak menni, sőt a nyaralásra is félre tudnak pénzt tenni. A nyelvet még nem igazán jól beszélik, de már jobban élnek, mint otthon. Meggyőződése, hogy normális gyerekeket csak normális országban lehet szülni és felnevelni. Barátja Magyarországon fogtechnikus volt. Napi 16 órát dolgozott, mégsem maradt belőle soha semmi. Meddig van értelme ezt így csinálni?
Mi lesz velünk,
ha minden értelmes fiatal elmenekül Magyarországról? Nem kellene végre valamit csinálni, hogy inkább a külföldi fiataloknak legyen kedvük hozzánk jönni?
Kategóriák: Gondolatok