2009. július 29.
Szuggesztív vagyok sokszor
Sokszor távolról, interneten keresztül is kinyitom a bicskát a zsebekben. Talán egyszer ezért valaki agyoncsap, de sikerül mindig olyanokat is írásra kényszerítenem, akiktől sokat tanulok.
Nemrég egy, az egész világot bejárt pilótával vívtam éjszakákon át szócsatát, interneten levélben. Most László írt nekem, amit nagyon köszönök. Köszönök azért, mert sokat tanultam belőle, s remélem sok-sok elkeseredett embert is újra fel tudok, vagyis fel tud villanyozni levelével, nagyon is igaz mondanivalójával. A sok baj között megtaláljuk a reményt, a sugarat, ahelyett hogy hagynánk, hogy a sötét alagútban elüssön egy mozdony, amiről még azt sem tudjuk merről jött.
Pár hónappal ezelőtt Suzan Boyle dobott fel és adott hosszú hetekre erőt. Nézzék meg a róla készült filmet, önök is szárnyra kapnak, s rájönnek, nem szabad feladni. Suzan egy angliai tehetségkutatón bukkant fel Angliában, ahol mindenki kicikizte. Nem sok kellett Suzannak, és mindenkit megszégyenített. Most is sokszor, ha mélyponton vagyok, megnézem a pár perces filmet, s minden bajomat egy perc alatt elfelejtem. Tegye ön is, próbálja ki ön is. (Suzan az álmáról énekel. Álma, hogy énekesnő szeretne lenni, annak ellenére, hogy már 47 éves. Pár perc alatt nem tudom elmondani, mennyi erőt ad nekem Suzan. Köszönöm!
http://www.youtube.com/watch?v=RxPZh4AnWyk
Ha megnézte a filmet és a fantasztikus Suzant, térjünk vissza a már ígért levelezésre. A levél is sok erőt adott nekem, köszönet Lászlónak!
Engedjék meg, hogy a levélpárbaj néhány részletét megosszam önökkel, ha még nem pártoltak el tőlem, mivel mostanában alig van időm írni.
László írja nekem:
Őszinte lelkesedéssel olvasom hírleveleiket. Pont azért kértem, hogy nekem is küldjék, mert több szempontból is érdekel a téma. Egyrészt magam is igyekszem környezettudatosan és "költséghatékonyan" élni, legalábbis kompetenciám mértékéig. Másrészt általában is érdekel, hogy mennyire fontos a társadalmaknak környezetük állapota.
Egyébként tökéletesen "depolitzált" ember vagyok, legalábbis ami a pártpolitikát illeti. Ezért húztam el egy picit a számat legutóbbi hírlevelük hangvételén. Fogalmam sincs, hogy az Önök olvasótáborának milyen az összetétele pártpreferencia szempontból, de azt hiszem, hogy ez tökéletesen mindegy is. Bízom benne, hogy Önöknek is.
Lehet, hogy véleményemmel egyedül vagyok, de engem a mindenkori hatalmon lévõk ármánykodása, szándékos, vagy annak vélt kártéteményei a legkisebb mértékben sem érdekelnek. Nem vagyok hajlandó keserûen magam elé meredni, mert X vagy Y már megint azon töri a fejét, hogy velem kiszúrjon. Tehát az alábbi megfogalmazás:
"Ahogy azonban észreveszik, hogy jelentkezik rá valaki, netán valakinek örömet és hasznot hajt, gyorsan visszavonják, tehát ne késlekedjen, jelentkezzen Ön is."
vagy:
"A Hír TV szerint az állam megvonja 2010 januártól a gázár támogatást, ami rögtön 100 % áremelést jelent. Tudja majd akkor is fizetni a gáz árát?"
engem inkább taszít, mint lelkesít. Nem azért mert én "velük" vagyok (nem vagyok sem Velük, sem Ellenük! Nem érdekelnek!), hanem azért, mert nem tartozik a tárgyhoz.
Egy pozitív üzenet lelkesít, az ijesztgetés meg tényleg azt teszi, amire való: ijesztget.
Milyen igaza van Lászlónak. Ilyen hangvételben a hírlevél ijesztget.
Nagyon sokat gondolkozom azon, mit kellene csinálnom, írnom, hogy rádöbbentsem az embereket, mi vár rájuk, ha nem hallgatnak a tudósokra, fizikusokra. Mit kell csinálni, hogy végre rádöbbenjünk, nem véletlen a három napos kánikula és utána a menetrendszerű jégeső, vihar, ami egyre nagyobb erővel tesz tönkre házakat, embereket, életeket. (Al Gore is belebukott hittérítésébe. Hajszál híján nem lett Amerikában elnök. Miért? Mert elmondta az embereknek az igazságot, amit azonban azok nem akartak hallani.)
Ha önöknek bármi ötlete van, kérem, írják meg, ígérem, közzé teszem.
László írja nekem:
Ha azt közlik, hogy végre kiírták a pályázatokat, és így az egyébként nem olcsó beruházásokat nagyobb sansszal lehet megvalósítani - csökken a megtérülési idõ, stb. - akkor megtették, amire vállalkoztak: informálnak, és a sikeres termékértékesítés érdekében is tettek valamit.
Kiollóztam egy hozzászólót az alábbi weblapról: http://koos.hu/2009/07/24/augusztusban-indul-a-nemzeti-energiatakarekossagi-program, ezt írja:
2009. július 25., 10:47 | Hozzászólnék... | stuksza írja:
Valami, amit a pályázat kiírója nem reklámoz:
Az a Társasház is, amiben élek élt a 2008. évi pályázat adta lehetőséggel és 2009-ben nyertünk is, de… Az Önkormányzati Miniszter levelében közli, hogy a “költségvetés a 2010-2012. évek forrásai terhére tudja az állami támogatást kifizetni.” (Ez a mi esetünkbe cca. 25MFt.)
1. Tehát, ha 2009-ben a nyertes kivitelező elvégzi a munkát, az várjon 3 évet a kifizetésre.
2. Kalkulálja bele a három év veszteségét a kivitelezés költségeibe, így viszont a kivitelezés jócskán meg fogja haladni a pályázat összegét, ezt pedig a Társasháznak kell önrészből biztosítani.
3. Ha a kivitelezést csúsztatják el évekkel, ugyanúgy elszállnak az árak, mint a 2-es pontnál.
Van rá megoldás, de ehhez “okos és tőkeerős” kivitelező kell.
Mi ez, ha nem az építőipari körbetartozás generálása az állam részéről? És ezt miért a pályázatok elbírálásának legvégén kell közölni?
László! Ez ijesztgetés vagy csibészség?
Tehát én, - és meggyőződésem szerint nem csak én! - nem a Nabucco, a Déli (Északi-, Keleti-, Nyugat-, és Egyéb) Áramlat, és egyéb csövek ára és perspektívái, valamint politikai meggyőződésem okán szeretnék levegőkazánt és napkollektort (szélkereket, napelemet, miegyebet) venni. Azért szeretnék ilyesmit vásárolni, mert belátom, hogy számomra ez így gazdaságos. Meg azt is belátom, hogy a Föld csökkenő készletei szükségszerűen lesznek egyre drágábbak. Továbbá azt hiszem, hogy így is tehetek valamit környezetemért. Kerékpárral közlekedem, ha tehetem, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és környezetkímélő módon szeretnék fűteni és vizet melegíteni.
László a szívemből beszél. Maximálisan igaza van!
Hosszú levélben válaszoltam Lászlónak még az éjszaka, amire a válasz már meg is jött hajnalban.
Az éjszaka írt levelem Lászlóhoz:
"Igaza van, az emberek nem szeretik olvasni sem, amit nem szeretnek hallani. Ugyanakkor hajlamosak a fejüket bedugni a homokba, ami csak arra jó, hogy azt sem tudjuk, ki verte el a fenekünket. Mi nem szeretünk rosszat hallani, mi kivárjuk, míg nyakig benne vagyunk a rosszban.
Talán emlékszik, amikor ez az egész recesszió elkezdődött a világban, akkor pénzügyminiszterünk hangoztatta, mi magyarok nem vagyunk bajban, bőven van tartalékunk.
Nem mondott mást, csak amit hallani akartunk. Mire mentünk vele? Nagyobb sebességgel mentünk a süllyesztőbe. Mi soha nem számítunk ki semmit, mindig kivárjuk, amíg a csapda fedele becsukódik a fejünk fölött.
Ugye azt is tapasztalta, hogy az utolsó pillanatban írják ki, hogy lehet mire pályázni, s beadás után három nappal közlik, betelt, már nem lehet jelentkezni. Vajon miért így csinálják?
Utána pár hónappal miért mondják, hogy nagyon sok pénz ott maradt az EU-ba, mert nem igényeltük? Ön erre mit mond?
Szóval sajnos itt semmit előre ki nem számítva kapkodnak. Nincs következetesség, nincs matematika, nincs fizika, nincs törvényszerűség. Itt csak hit van, szeretet nélkül. Állandóan hiszünk a csodákban, pedig soha nem jöttek meg időben. Nem volt olyan világháború, hogy ne az utolsó percig a vesztes oldalán álljunk. Pedig ki lehetett volna számolni, hogy mi történik. Lehet, hogy akkor nem azt hallottuk volna, amit szerettünk volna hallani.
Sokan mondják, nincs pénzük hőszivattyúra. Ugyanakkor nálunk több luxusautó fut az utakon, mint Németországban. Egy levegőkazán ugyanannyiba kerül, mire működik, mint egy gázkazán. Nagyságrendben 2-2,5 millió forint. (Ne felejtsük el, a gázkazánhoz nem csak gázkazán, hanem kémény, gázbekötés, gázóra, kéményseprő, stb. is szükséges.)
50%-al olcsóbban fűt, készíti a melegvizet, nem szennyezi a környezetet, s nem utolsósorban nem kell hozzá gáz, amiről személy szerint meggyőződésem, hogy Putyin 5 éven belül nekünk is olyan áron adja, hogy nem tudjuk kifizetni. Egyszerűen mondjon egy terméket, amivel fizetni tudunk pár év múlva.
Ha nem tud ilyen terméket, Ön szerint a kínai-orosz gázvezeték elkészülte után hogyan vesszük fel a kínaiakkal a versenyt? Az utolsó csepp gázt is felvásárolják az orrunk elől. Putyin Ön szerint meg fog hatódni, ha megfagyunk? Nem. Sőt egész Európa dörzsölni fogja a kezét, ha a Nagy Magyar nép megfagy északi szomszéd vezetőkkel az élen.
Itt állunk majd, s sem atomerőművünk, sem fűtésünk nem lesz. Lesz viszont méregdrága autóparkunk. Mercedesek, BMW-k, stb. Mert arra van pénzünk. Ezek az autók egy évben annyit veszítenek értékükből, amennyit ezek az 50 évre készített berendezések komplett ára. Ugyanakkor ezek a hőszivattyúk a következő 50 évben biztosítanák az energiaellátásunkat, s a tiszta környezetünket.
Svédországban, Hollandiában, Svájcban előírás, hogy 2011-ig 100%-ig át kell állni alternatív energiára."
László hajnali levele:
Levelemben egy gondolatkísérlet erejéig sem állítottam, hogy Önnek nincs igaza. Lehet, hogy igaza van, és lehet, hogy egyáltalán nincs, és a kettő közötti skálán is elhelyezkedhet bárhol. Pusztán arra próbáltam rávilágítani, hogy ez az Ön által értékesíteni kívánt termék és a szintén Ön által képviselt környezet-tudatos és gazdasági racionalitást tükröző látásmód szempontjából közömbös.
Egyszer már volt szerencsém Önnel egy asztalnál ülni és beszélgetni egy SAP által, a Gundel emeletén rendezett vacsorán.
Már akkor kiderült, hogy hasonló értékrendet vallunk magunkénak, csak azt más módon képviseljük. Az értékrendet egyáltalán nem politikai értelemben gondolom. Az engem hangsúlyosan nem érdekel! Jó pár évvel ezelőtt rájöttem, hogy a bosszantó és mérgező dolgokat ignorálva, sokat javul az életminőségem. Az nem az Ön által említett fej homokba dugás, és nagyon nem hit! (a hitre is alkalmatlannak érzem magam) Ez az autonómia. Ha nem külső "hatalmaktól", várom a segítséget, hanem TÉNYLEGESEN felmerülő problémáimra magam keresem meg a megoldást, akkor sokkal kevesebb dolog miatt bosszankodom és lényegesen jobban érzem magam. Egyszerűen nem érdekel mások hülyesége. Sem Putyiné, sem a magyar kormányoké, sem másoké. Ők produkálják életemhez a külső környezet egy részét, én meg a környezetemhez alkalmazkodok és nem az õ flikk-flakkjaikhoz.
Sajnos arra rá kellett jönnöm, hogy a Föld legkártékonyabb élőlény-csoportjának tagja vagyok. Fajtánk egyre kifinomultabb eszközökkel pusztítja önmagát és életterét. Teszi mindezt úgy, hogy tudatában van saját tevékenysége következményeivel. És mégis önpusztít. Piti példa a dohányzás. Minden dobozra hatalmas betűkkel rá van írva valami elrettentő igazság, amit az ember egyébként is tud. Ha máshonnan nem, hát az előző, meg azt megelőző dobozokról, amiknek a tartalmát elszívta. Így van ez már jó régen, és még mindig van mire rányomtatni az elrettentő szövegeket. Sajnos nem állíthatjuk, hogy kizárólag gyenge elméjű, cselekvőképtelen analfabéták dohányoznak. Döntően olyanok gyújtanak rá, akik el tudják olvasni az elrettentő dumát, és értik is a tartalmát.
Itt jut eszembe egy vicc (ezt már én írom):
Elmegy Pisti a dohányboltba és kér egy doboz cigit. Megdöbbenve látja, hogy a dobozra rá van írva:
- A dohányzás impotenciát okoz - a cigarettát gyorsan visszaadja az eladónak.
- Nem lehetne inkább kapni egy „Tűdőrákosat?”
További idézet László leveléből:
Ezzel a példával az ijesztgetés hatékonyságára próbáltam utalni. Én nem dohányzom. Leszoktam néhány évtizede. Magamtól szoktam le, külső segítség, tapaszok, mûcigik és egyéb - üzletileg egyébként igen megalapozott - segédeszközök nélkül. Nem hõsiességemet szerettem volna kiemelni, hanem autonómiámat. Én fogtam fel, és én hagytam abba. Pedig akkor még ki se találták az ijesztgetést. Egyszerűen rájöttem, hogy sokkal jobb ízeket, illatokat érezni, mint lemaradni ezekről az élményekről. Meg Balatont átúszni is jobb, mint fuldokolni tíz méter után a légszomjtól.
A pozitív példák hatékonyabbak, mint a "velem ez úgyse történhet meg!" dolgokkal való ijesztgetés. (a sokszor hallott mondat: "Az én nagyapám egész életében dohányzott és minden nap megivott legalább 1 deci páleszt és 1 liter bort, és mégis 90 évig élt!") Ez a csodavárás! Védekezünk a bekövetkezhető rossz dolog lidérce ellen, úgy, hogy az agyunkkal kizárjuk a velünk is megtörténés lehetőségét és nem úgy, hogy letesszük a cigit! Ha viszont ciki dohányozni, nagy autóval környezetet rombolni, fűtéssel levegőt szennyezni, akkor előbb-utóbb csatlakozom a trendhez, és én is másként élek. A gazdasági racionalitás is sokat segít. Aki nem dohányzik, az egy szekérderék pénzt fordíthat másra. Aki levegőkazánnal fűt, az is!
Az államok akkor fognak segíteni a jó dolgok elterjedésében, ha az egybe esik közvetlen érdekeikkel. Az előbbi példánál maradva: Nem tiltják be a dohány termesztést és a szeszgyárakat, hanem mindenhol a világon jól megadóztatják. Ezzel szemben jelentős erőkkel küzdenek a kábítószer ellen, mivel abból nem származik költségvetési bevétel. Pedig azzal az ideológiával, amivel küzdünk a kábítószerek ellen, beszánthatnánk az összes dohányföldet is. A passzív dohányos tüdőrákja legalább olyan súlyú dolog, mint a disco drogok fogyasztójának feltekeredése a fára, a jól sikerült buli után.
Azt gondolom, hogy az Ön potenciális vevőköre az értelmes, saját gazdasági ügyeit felfogni képes, környezet-tudatosságra hajlamos emberek közül kerül ki. Ezt a célcsoportot, ami eleinte nyilván nem túl népes, szokta másolni a következő réteg. Ők nem fárasztják magukat az innovatív gondolkodással, lekövetik az első csoport bevált mintáit. Ez a csoport jóval nagyobb létszámú, mint az első, de rendszerint új dolgokban nem lép elsőre.
Örülök válaszának, és az árajánlatnak is. Köszönöm!
Egyre valószínűbb, hogy én is kihasználom a 30%-os támogatást, és igénybe veszem segítségüket a pályázatnál is.
Kedves László! Köszönöm a levelet, köszönöm, hogy megosztotta velem nagyon értékes véleményét.
Azt hiszem, mindegyikőnknek meg kell fogadni tanácsát:
"Ha nem külső "hatalmaktól", várom a segítséget, hanem TÉNYLEGESEN felmerülő problémáimra magam keresem meg a megoldást, akkor sokkal kevesebb dolog miatt bosszankodom és lényegesen jobban érzem magam. Egyszerűen nem érdekel mások hülyesége. Sem Putyiné, sem a magyar kormányoké, sem másoké. Ők produkálják életemhez a külső környezet egy részét, én meg a környezetemhez alkalmazkodok és nem az õ flikk-flakkjaikhoz."
Kategóriák: Gondolatok