2008. november 9.
Tud-e Miklós atya olyan gyorsan szeretetet építeni, mint amilyen gyorsan egyesek gyűlöletet kelt
|
A nagykaposi Görög Katolikus templom |
Reggel 7 óra. Indulás. Felveszem Tamást és Józsit, akivel együtt megyünk Nagykaposra. A kis városka nincs messze az ukrán határtól, Nyíregyháza után irány észak, Lácacséke, Királyhelmec, Nagykapos.
A zöld határon még soha senkit nem igazoltattak, minket igen:
- Mi történt? - kérdezte Miklós atya görög katolikus pap felesége, akit útközben Nyíregyházán felvettünk. - Még itt igazoltatás nem volt soha.
- Igen, tudjuk - válaszolt udvariasan a rendőr ruhába öltözött határőr. - Pár perccel ezelőtt ment át itt önök előtt a Magyar Gárda, egykori egyenruhában. Megint valami balhéra készülnek. Önök milyen célból mennek Szlovákiába?
- A nagykaposi görög katolikus templomba megyünk beüzemelni egy levegőkazánt.
- Az meg micsoda? - nézett ránk kicsit furcsán a határőr. Gondolom sok volt neki az elmúlt pár perc eseménye. Először Árpád sávos régi egyenruhás gárdistából ötven, most meg három őrült levegőkazánt üzemel be szombaton Nagykaposon.
- Ha nem hiszi, kérdezze meg a pap feleségét. Itt ül a hátsó ülésen.
- Papnak felesége? - kérdezte egyik lábáról a másikra topogva szegény rend őre. Végképp kiakadt, mint a kakukkos óra.
Elengedett minket, bár szerintem még mindig ott áll kővé meredve értetlenül, miért épp szombaton kell ennyi őrültnek Szlovákiába a zöldhatáron átkelnie.
Hát igen, a görög katolikus papoknak lehet felesége, sőt akár 100 gyereke is (ha bírja).
Utolértük a Magyar Gárdát. Nagy élmény volt őket látni. Kakastollas sapkában, már dohos ezeréves egyenruhában, Árpád sávos zászlóval a kezükben pompáztak Királyhelmec főterén.
Régen, amikor még úttörő voltam, szerveztünk kirándulásokat hol ide, hol oda. Felvettük az úttörő nyakkendőnket, alumíniumos derékszíjunkat és mentünk kirándulni. Élveztük az erdőt, a madárcsiripelést és senkinek nem ártottunk. Nem lehetne ezeket a magukat Magyaroknak nevező gárdistáknak kirándulásokat szervezni például a Hortobágyra? Nem szereznénk annyi ellenséget magunknak.
Királyhelmecen elhaladtunk a gárdisták mellett, mert nekünk tényleg időben, még a mise előtt be kellett üzemelnünk az Alpha-Innotec levegőkazánt.
A 31 éves (szinte még gyerek) Miklós atya várt minket. Őt a kassai görög katolikus püspök helyezte Nagykaposra küldetéssel. Be kellett fejeznie egy félig kész templomot. Fel kellett építenie az egyházközséget és a szeretetet. A templom már állt, gyönyörű. A templomavatáson több százan voltak. Már a szeretet is ott ragyogott a szemekben.
- Meghoztuk a feleségét, mindjárt csinálunk meleget. - mondtuk a mosolygós papnak, aki már várt a templom előtt.
- Tudják egész éjszaka imádkoztam, hogy ma rendben legyen minden.
Nekiestünk a már nagyon szépen beszerelt levegőkazán beüzemelésének. Két óra múlva meleg lett. Kis levegő, a szivattyú nem indult, a második kompresszor egy kicsit makacskodott, de azután minden szépen beindult. Pár óra múlva már érezhető volt a templomban, hogy végre nem csak a hívők lelkesedése fűti az épületet.
Miklós atya misét tartott, a hívek örültek. Örömet okoztunk a szlovák embereknek. Egyszerre több helyre lettünk hivatalosak vacsorára. Mindenhol kellett egy kicsit enni.
- Aludjanak itt. Kevés helyünk van, de szívesen megosztjuk magukkal. - Mindenhol be akartak minket fogadni, szeretet sugárzott a szemekből. Szívem szerint mindenhol ott aludtam volna, de hogy senki meg ne sértődjön elindultunk inkább éjfél után haza.
Boldogok voltunk, hogy örömet okozhattunk!
Kedves Gárdista Urak, próbálják ki egyszer, milyen szeretet vinni és kapni, lehet, Önök is jobban fognak utána aludni. A gyerekeink is nyugodtan mehetnek majd a Szlovák Tátrába kirándulni, s maguknak sem kell reggelig egy rendőrségi priccsen gubbasztani.
Pár napon belül láthatják a „Levegőkazán” web oldalon a Miklós atyával készült riportot.
Kategóriák: Levegőkazán